„A pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés ugyanolyan jelentőségű a mentális betegek ellátásában” – Dr. Fi Gabriella pszichiáterrel beszélgettünk

Az utóbbi években jelentős mértékben nőtt a szorongásos tünetekkel, depresszióval diagnosztizáltak száma, a 15 évesnél idősebb lakosság 7%-a szenved depressziótól. Hogy lehet megelőzni a kórkép súlyossá válását? Mi lehet az oka a romló trendnek?

A témát dr. Fi Gabriella pszichiáterrel jártuk körbe, az interjú során érintettük a pályaválasztási motivációját és a praxisban szerzett tapasztalatait is.

Miért pont a pszichiátria mellett kötelezte el magát?

– Kamaszkoromban mindenképpen segítő szakmát terveztem. Az orvosi hivatás és a pszichológia jött számításba, végül az orvosi egyetem mellett döntöttem. A pszichológiától azonban lélekben nem tudtam elszakadni, így talált meg a pszichiátria. Negyedéves koromtól bejártam Lipótmezőre ismerkedni, tanulni (az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe), ami egy igazi, pezsgő szakmai műhely volt, ahol a szükséges valamennyi elméleti és gyakorlati tudásra szert lehetett tenni. Számos nemzetközi szaktekintély, professzor oktatta a rezidenseket. Az akut/sürgősségi ellátástól kezdve az addiktológián, a gyerekpszichiátrián, a rehabilitáción keresztül, a pszichoterápiás osztályon való munkáig minden szakterületen lehetett jártasságot szerezni. Ekkor kezdtem el járni egyéni, analitikusan orientált terápiába is, a megfelelő önismeret elengedhetetlen a pszichiáterek, szakpszichológusok számára a hatékony terápiás munka érdekében. Ez a szemlélet a mai napig fontos vezérfonal számomra - most is azt gondolom, hogy az orvos, a terapeuta személyisége önmagában is terápiás hatású.  A mentális betegségek esetén a gyerekkorban történtek, ill. a későbbi stresszhatások hosszú ideig indukálják a tünetek kialakulását, mindenképp szükség van valamilyen pszichoterápiás beavatkozásra is a gyógyszeres kezelés mellett. Fontos, hogy a páciensnek legyen rálátása a saját, gyakran maladaptiv működésére, végül is a pszichoterápiának az a célja, hogy az itt tapasztalható hiányosságokat, nehézségeket korrigáljuk.

Mit mutatnak a statisztikák? Milyen jelenleg az emberek mentális állapota?

- Az unipoláris major depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség, Magyarországon minden hónapban közel 200 ezer beteget érint, akiknek kevesebb, mint a fele áll kezelés alatt (2022). Az öngyilkosságok száma Magyarországon 10 %-kal nőtt a járvány kitörését követően 1 év alatt (2021-ben 2020-hoz képest). Az alkoholfüggőség tekintetében a 18 és 64 év közötti korosztályban 2019-ben (covid előtt) közel 420 000 fő volt, aki „nagyivónak” számított (férfiak 9,3 %-a, nők 1,5 %-a), de a problémás alkoholfogyasztók száma becslések szerint ennek a kétszerese is lehetett.

Ez nagyon magas szám.

– Igen. A covid, a háborúk jelentősen hozzájárultak ehhez a tendenciához. A covidot követően a depressziós és szorongásos betegek száma a kétszeresére nőtt (OECD-jelentés, 2021). Az ambuláns rendelésemen tapasztaltak alapján az elmúlt három évben, évről évre mintegy másfél-kétszeresére nőtt az új esetek száma, ezeknek a többségét a depressziós és szorongásos kórképek teszik ki.

A fiatalok mentális állapota is folyamatosan romlik.

– Ez valóban így van. Jellemző a praxisban, hogy a 18 és 30 év közötti populációban van egy csúcs, majd a 60-70 év fölötti korosztályban egy másik kiugrás észlelhető esetszám tekintetében. A 40-es, 50-es éveikben járók közül kevesebben jelentkeznek panaszaikkal a rendelésen.

Mi lehet ennek az oka?

– Ők képezik az aktív korosztályt, akik jelenleg dolgoznak. Sok esetben azt láttam, hogy vagy nem fordulnak szükség esetén szakemberhez, vagy későn, amikor már nagyon nehéz segíteni. Volt olyan dolgozó, családos páciensem, akinél visszamenőleg kimutatható volt, hogy már öt éve depressziós, csak öt év után jelentkezett a pszichiátriai rendelésen! Számos munkahelyen a mai napig „el kell hallgatni, titkolni kell”, ha valaki mentális problémákkal küzd. A fiatalok viszonylag hamar kérnek segítséget, ők nem tekintik stigmának, szégyennek, hogy szakpszichológusi, pszichiátriai rendelésre jelentkeznek, szemben az idősebb generációval. Az, hogy a fiatalok között miért van annyi mentális gonddal küzdő, egy összetett kérdéskör. Az online tér, a világ, amelyben ők felnőnek, egész más hatásokat, ingereket generál, mint a 40-es, 50-es korosztály fiatalkori miliője. A praxisban jelentkező fiataloknál sok esetben már súlyos tünetek, kórképek körvonalazódnak – rögzült személyiségzavar, vagy súlyosabb depressziós állapot, ill. függőségek. Ráadásul ezeknél az eseteknél a fiatal életkor miatt nehezebben jósolható meg a kimenetel és hosszabb távú kezelésre van szükség.

Az időskori kiugró esetszámot mi okozhatja?

– Ekkor már gyakoriak a komorbid (társuló) betegségek, a szomatikus kórképek. Ráadásul nagyon sok idős ember él egyedül, társ nélkül. Vannak ugyan intézmények, nyugdíjas klubok, mégis megfigyelhető egy széles körű elmagányosodás. Ma már nem jellemző a generációk együttélése, a családtagok messze vannak egymástól – vidéken, külföldön. A telefonos vagy online kapcsolat pedig nem pótolja az élő/személyes kapcsolatot.

Mikor van szükség egyéni terápiára, és mikor csoportterápiára?

– Ez egyrészt függ a problémától, másrészt a beteg motivációjától. Sok olyan páciens van, aki alkalmas lenne csoportterápiára, ennek ellenére a páciens csak egyéni terápiára motivált, mert nem szeretné a problémáit más előtt feltárni, esetleg szembesülni mások gondjaival.

Hogy lehet megakadályozni, hogy a súlyos szintig jusson az állapot?

– Ha valaki észleli magán, hogy kezd megváltozni a viselkedése, a másokhoz való viszonya – például kezd bezárkózni, nincs kedve közösségbe, társaságba menni, másokkal beszélgetni, a rutin tevékenységek is nehézséget okoznak, az alvása, étvágya, napi ritmusa, hangulata jelentősen megváltozik, a korábban örömet okozó tevékenységek már nem okoznak örömet, vagy esetleg olyan mértékű stresszt él át, hogy a mindennapi helyzetek is szorongást váltanak ki, akkor segítséget kell kérni, időben (a depressziós tünetek esetén 2 hét után, öngyilkossági vagy halállal kapcsolatos gondolatok esetén azonnal)! A rendelőben sokszor azt látom, hogy sokan hónapok, esetleg évek múlva fordulnak csak szakemberhez, amikor a tünetek már súlyossá váltak. Ilyenkor a betegek a terápiára már lassabban reagálnak, hosszabb távú kezelésre van szükség, a prognózis is rosszabb, mintha időben kértek volna segítséget.

Hol, milyen formában tudnak az emberek segítséget kérni, mielőtt a szakellátást igénybe vennék?

– Itt az alapellátásnak, a háziorvosnak alapvető szerepe, feladata van a mentális betegségek felismerésében, kiszűrésében, és a betegek továbbküldésében a megfelelő szakellátás irányába. A prevenciót támogatják a mentálhigiénés programok is – pl.: helyi (városi, kerületi) egészségnapok, szűrővizsgálatok szervezése, mely a mentális betegségek „szűrését” is adott esetben lehetővé teszik (pl.: diagnosztikus tesztek segítségével). Elengedhetetlen a lakosság széles körű tájékoztatása a mentális betegségek, tünetek felismerésében, hogy mikor kell szakemberhez fordulni – ebben segítenek az online platformok, közösségi média, a helyi közösségek, egészségfejlesztő irodák által szervezett programok, előadások. Jelentős szerepe van a szociális ellátó rendszernek, a családsegítő központoknak is a mentális betegek kiszűrésében, ill. a konkrét segítségnyújtásban is, pl.: kortárs segítő csoportok szervezésében kamaszok részére. Az addiktológiai rehabilitációban, a függőségek kezelésében a TÁMASZ Alapítvány helyi szervezeteihez, vagy a Kék Pont Drogkonzultációs Alapítványhoz lehet segítségért fordulni. A krízisben lévő embereknek a telefonos lelkisegély szolgálatok is segítséget nyújthatnak.

A Gerincgyógyászati Központban kezelt, sokszor krónikus fájdalommal élő betegeknél mekkora szerepe van a pszichiátriai ellátásnak?

–  A krónikus fájdalomban szenvedők között nagyobb gyakorisággal fordulnak elő mentális betegségek: depresszió, szorongásos zavarok, személyiségzavarok, alkohol- és drogfüggőség. A mentális betegségek, tünetek kezelése létfontosságú a fájdalommal élők körében is, a pszichés tünetek javulása csökkentheti a fájdalomérzetet is, javítva a betegek életminőségét, a felépülés, a kimenetel szempontjából a legeredményesebb és leghatékonyabb a pszichoterápiák és gyógyszeres terápiák kombinációja.