Időskori gerincbetegségek kezelése
Élettani változások idős korban
A korosodás feltartóztathatatlan folyamata fokozatosan érinti a gerincet felépítő összes struktúrát. A kopásos folyamat az első évtizedekben elkezdődik a porckorong szintjén. A porckorong kopás kezdetben biokémiai változásokat jelent, melyeket mikroszkópos, majd makroszkópos eltérések, a porckorong falának repedései, szakadásai, porckorongsérv (discus hernia) kialakulása követhet, mely az idegi érintettséget okozó eltérések leggyakoribb oka a fiatal felnőtt korban.
E mellett fájdalomközvetítő idegszálak is megjelennek a kopásnak indult porckorongban, melyből derékfájdalom eredhet. A csigolyákat összekapcsoló ízületek (az ún. kisízületek) elváltozásai általában a porckorong kopását követően, részben annak következtében alakulnak ki. Ez megjelenhet kisízületi elmozdulás (ún. subluxatio, spondylolisthesis), ízületi porckopás és csőrképződés (arthrosis) képében. A kisízület kopásos felrakódások következtében történő megnagyobbodása, lazasága, a porckorong kopásával, az egyes csontokat összekapcsoló szalagrendszer megvastagodásával együtt fokozatosan szűkíti az idegek lefutási helyét, a gerinccsatorna szűkület (canalis spinalis stenosis) alakulhat ki. Az említett struktúrák kopása miatt kóros elmozdulás vagy mozgás jöhet létre egyes szegmentumokban, évtizedek alatt a gerinc alakja megváltozhat, kopásos deformitás, gerincferdülés (scoliosis) alakulhat ki. Ezek az eltérések a leggyakoribb okai az idegi érintettséggel járó kórképeknek, járászavarnak, alsó végtagi fájdalomnak és funkciózavarnak az idős emberekben. A csigolyatest az emberi gerinc építményében a statikus elem. Az évek előrehaladtával csontritkulás (osteoporosis) gyengíti a csontos struktúrákat, mely fokozza a csont remodellacióját, ezáltal gyorsítja az alaki elváltozások, deformitások, például fokozott háti görbület (hiperkifózis) kialakulását. Végezetül a csont, a porckorong, a kisízületek, szalagok, és az izomzat idősödése destabilizációhoz, a funkcionális egyensúly megbomlásához vezet.
Kezelési lehetőségek
Az emberi gerincet felépítő anatómiai struktúrák egymásra ható változásai sok szinten mennek végbe: a csont, porckorong, kisízületek és szalagok szintjén. A kopásos eltérések némelyikének következtében idegi struktúrák, funkciók is károsodhatnak, például porckorongsérv vagy gerinccsatorna szűkület kialakulása révén. A népesség korosodásának következtében a súlyos csontritkulással bíró betegek száma is emelkedik.
A derék- és nyakfájdalom az idős emberek leggyakoribb panaszai között szerepel, a gerinc sajátosságai miatt e problémák kivizsgálása és kezelése igen komplex feladat.
Az emberi gerinc nagyon speciális anatómiai és funkcionális struktúra. Míg radiológiai vizsgálok során kopásos térd és csípőízületi elváltozások nem minden idős emberben találhatók, szinte mindenkiben észlelhetőek a gerinc kopásos eltérései. Jelentős térd vagy csípőízületi kopással kevés ember panaszmentes, míg sokan kifejezett gerinckopásos eltérések ellenére is azok. Panaszmentes egyének MRI felvételein látható kopásos eltérésekből nem lehet következtetni az elkövetkező években kialakuló panaszokra, azok súlyosságára.
Mint a fentiekből kitűnik idős korban a gerincet ugyanazok az eltérések érintik mint fiatalabb korban, a különbség nem az, hogy más jellegű elváltozások alakulnak ki hanem, hogy ezen elváltozások együttesen vannak jelen, a gerincet felépítő struktúrák mindegyikét egyszerre érintik, általában minden vizsgált gerincszakaszon megfigyelhetőek.Amennyiben sürgető műtéti javallat nem áll fenn (pl: a gerincben futó idegek károsodására utaló jel), az elsődleges kezelésnek minden esetben reumatológiai jellegű, ún konzervatív mozgásszervi módszerekkel történő kezelésnek kell lennie, melyek közül idős korban is kiemelendő a fizikai aktivitás, gerinctorna bizonyítottan jó terápiás hatása.
Az időskori gerincbetegségek kezelésében különösen nehéz és nagy tapasztalatot igyénylő feladat, a számos kopásos eltérés közül azonosítani azokat, melyek a Beteg vezető panaszrendszerének okát képezik, elkülöníteni ezeket panaszokat a nem, vagy csak minimális mértékben panaszokat okozó elváltozásoktól. Ez azért is alapvető fontosságú, mivel a Betegek korára és általános egészségi állapotára tekintettel a lehető legkisebb műtéti terhelést jelentő, és e mellett legnagyobb elérhető életminőség javulást eredményező műtéti terv felállítására kell törekednünk. Ebből a szempontból kiemelten jelentősége van a kísérőbetegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, szív- érrendszeri betegségek, tüdőbetegségek, stb.) jelenlétének.
Sajnálatos tény, hogy számos esetben a kopásos folyamatok kiterjedtsége és súlyossága, az idős Betegek általános egészségi állapota, meggyengült csontállománya nem tesz lehetővé műtéti úton történő állapotjavítást.
Demográfiai adatok
A társadalom átlagéletkorának növekedése a fejlett ipari országokban folyamatosan megfigyelhető folyamat. Az életkilátások növekedése - nagyrészt az egészségügyi ellátórendszer fejlődésének köszönhetően, valamint a születések számának drasztikus csökkenése együttesen eredményezi ezt a helyzetet. A világ demográfiai helyzete a magas születésszám és korai halálozás irányából eltolódik az alacsony születésszám és késői halálozás felé. Európában a 65 év feletti népesség aránya 1950-ban 10,8% volt, 1995-ben 19,1%, és 2025-re várhatóan 30,1% lesz.
A gerinc kopásos eltéréseinek több tényezős, komplex természetéből adódóan, a kezelési lehetőségek sokoldalúsága, a orvosi technológia gyors fejlődése, a Betegek jobb életminőség iránti fokozódó elvárása miatt a kezelési költségek világszerte jelentősen növekednek. Új technológiák jelennek meg, melyek magát a kopásos folyamatot próbálják befolyásolni. Ezek közül is kiemelkednek a molekuláris biológiai változásokkal foglalkozó nemzetközi kutatások, melyeknek Intézetünk is aktív részese. Ezen eljárások a jövőre nézve igen ígéretesek.