COVID-19
Általános információ az új koronavírus-járványról
A 2019-es év végén a kínai Vuhan városában alakult ki a tüdőgyulladásjárványért felelős vírus, a SARS-CoV2. A vírus által okozott járvány közkeletű neve a COVID-19 (Corona Virus Disease 2019).
A koronavírusok képesek állatról emberre terjedni: a szaknyelv egy vírus efféle fertőzőképességét zoonózisnak hívja. A koronavírusok tehát embert és számos állatfajt is képesek megbetegíteni, jellemzően madarakat és egyes emlősöket (pl. macska, denevér). A járvány aktuális szakaszában az emberről-emberre terjedés útja a dominás terjedési forma. Jelenleg 7 féle koronavírus ismert, ami emberi megbetegedést tud okozni. Ezek közül négy fajta enyhe tüneteket produkál, viszont a MERS-CoV, a SARS-CoV1 és a SARS-Cov2 súlyos tünetegyüttest alakíthat ki. A Vuhanból eredő járvány vírusa egy eddig ismeretlen koronavírus fajta volt, amely genetikailag a SARS-CoV-hoz hasonló jegyeket mutatott, így a végleges nevét 2020. február 12-én „2”-es jelöléssel kapta meg. Jelenleg nincs rá bizonyíték, hogy a betegség megjelenése óta olyan mutáción esett volna át, amely befolyásolná a betegség tulajdonságait.
Az emberről-emberre terjedés jellemzően cseppfertőzéssel és fertőzött váladékokkal, direkt vagy indirekt kontaktussal történik. A vírus lappangási ideje alatt (1-14 nap) is képes fertőzni. Megbetegedés esetén a fertőzőképessége (tehát a vírusürítés) enyhe esetben átlagosan 8 napra, kórházi kezelést igénylő esetekben átlagosan 3 hétre becsült.
A WHO adatai alapján a megbetegedés jellemzően:
- lázzal (90%)
- köhögéssel (70%)
- fáradékonysággal (60%)
- étvágytalansággal (60%)
- légszomjjal (35%)
- és izomfájdalommal (20%) kezdődik.
Ezekhez nem specifikus tünetekként csatlakozhat:
- torokfájás
- orrdugulás
- fejfájás
- hasmenés, hányinger vagy hányás
- valamint a legfrissebb adatok alapján jellegzetesen a légúti tüneteket megelőző íz-, és szaglásvesztés.
A megbetegedés leggyakrabban enyhe (40%), vagy közepesen súlyos (40%) formában zajlik, ahol a klinikai kép az enyhe légúti fertőzéstől a nem súlyos tüdőgyulladásig terjedhet. A COVID-19 az esetek 15%-ban súlyos lefolyású, és mintegy 5%-ban a kritikus állapot elhalálozáshoz vezet.
Az idősebbek és a krónikus betegséggel élők kezdeti tünetei lehetnek enyhék, de náluk nagyobb a kockázata a kórkép súlyosbodásának. Amennyiben az otthon kezelt betegeknél bármilyen tünet romlása észlelhető (pl. szédülés, nehézlégzés, mellkasi fájdalom, kiszáradás stb.), telefonon keresztül sürgősen háziorvoshoz, vagy a központi segélyhívó vonalhoz (112) kell fordulni.
A betegség halálozása 60 éves kortól élesen emelkedik, de kockázati tényezőt jelent a dohányzás és olyan krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri társbetegségek, cukorbetegség, krónikus tüdőbetegség, rosszindulatú megbetegedés és az agyi keringési zavarok. A várandós nők és az újszülöttek megbetegedésével kapcsolatos információk korlátozottak, a betegség náluk jellemzően legnagyobb arányban enyhe vagy tünetmentes formában zajlik, de néhány esetben súlyos és halálos kimenetelről is beszámoltak. A várandós nők esetében hasonló klinikai megjelenéssel zajlik a betegség, mint a velük egyidős, nem várandós nők körében. Jelen tudásunk szerint a várandósság és a szülés önmagában nem súlyosbítja az anyai COVID-19 okozta tüdőgyulladás súlyosságát és kimenetelét. A magzat méhen belüli fertőződésével kapcsolatban ellentmondásosak az információk, nincs egyértelmű bizonyíték a magzat méhen belüli fertőződésére, bár ez nem zárható ki.
A COVID-19-megbetegedés utáni védettséget jelző markerek még nincsenek meghatározva. A SARS-CoV-2 elleni antitestek jelenléte a gyógyult beteg szervezetében nem jelent egyet az immunitással, vagyis nincs arra bizonyíték, hogy egy COVID-19-megbetegedésből felépült egyén még egyszer ne eshetne át a betegségen. Jelenleg túl korai megállapítani, hogy a SARS-CoV-2 elleni protektív immunválasz meddig tart, ennek eldöntéséhez ugyanis hosszútávú szerológiai vizsgálatok szükségesek, amelyek a betegek immunitását követnék hosszabb időn keresztül.