2022-12-08 16:15 || 1.0.0
  • Intézetünk
  • Munkatársaink
  • Tevékenységeink
  • Orvosoknak
  • Gyakori kérdések
  • Cikkek
  • Elérhetőségek
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 887-7901 | E-mail: info@ogk.hu
    Magas kontrasztú nézet

    Csontritkulás

    Csontritkulás a női változó korban

    A megbetegedések száma 45-60 éves korban jelentősen emelkedik. A szivacsos csontállomány csökken, és emiatt a csigolyatörések a jellemzőek, főként a háti és az ágyéki csigolyák területén.

    Időskori csontritkulás

    Ebben a típusban a csontépítő sejtek mennyisége és tevékenysége csökken. Jellemző a törések megjelenése: csigolya- és combnyaktörések keletkeznek, gyakoribbá válnak a csuklótörések is.

    Rizikótényezők

    • családon belüli halmozott előfordulás • dohányzás

    • mértéktelen kávéfogyasztás

    • jelentős mennyiségű, tartós alkoholfogyasztás

    • elégtelen kálcium és D-vitamin tartalmú táplálkozás

    • mozgásszegény életmód

    • sovány testfelépítés

    • korán bekövetkezett változó kor

    • más idült betegség

    • egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése

    Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, de viszonylag ritkán fordul elő. Ilyenek pl.:

    • sokízületi gyulladások,

    • egyes belgyógyászati betegségek,

    • egyes belső elválasztású mirigyek betegségei,

    • asztma, gyulladásos bélbetegségek,

    • egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelő

    A betegség gyakorisága

    A csontritkulás népbetegség, a lakosság 7-10 százalékát sújtja. Tünetei alapján „néma járvány”-nak is nevezhető. Nőknél a menopauza után, férfiaknál 65-70 éves kor fölött nő meg a kockázata.

    A csontritkulás tünetei

    A csontritkulás legfontosabb tünete a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő sorozatos csonttörések bekövetkezése. Sokszor csak egy véletlennek látszó combnyaktörés hívja fel a figyelmet az idült csontvesztésre.

    Az előrehaladott és már klinikai tüneteket okozó oszteoporózis átalakítja a testformát: a testmagasság jelentősen csökken, a csigolyák lelapulnak, a gerinc elgörbül, a bordaív és a medence közötti átlagosan 3 ujjnyi távolság beszűkül vagy eltűnik, a bővé vált bőr redőket vet a beteg oldalán.

    A diagnózis felállítása

    • A betegséget a kezdeti panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezők kikérdezése és speciális vizsgálatok alapján azonosítják.

    • Laboratóriumi vizsgálatok: a szervezet kálcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást.

    • Röntgenvizsgálatok: A röntgenfelvételeken láthatóak a csontok és megítélhető mésztartalmuk mennyisége. Ez a módszer a kezdeti, kismértékű csontritkulás felderítésére nem alkalmas.

    • Pontos mérésre szolgálnak a csontsűrűség-mérő készülékek (nagy pontossággal meghatározható a csontok ásványianyag-tartalma).

    A kezelés elmaradásának következménye, szövődmények

    A csigolyák összeroppanásai miatt fájdalmak jelentkezhetnek. Az állandósuló csontfájdalmak a beteg életét szinte elviselhetetlenné tehetik. Az előrehaladottabb életkorban, súlyos csontritkulás miatt bekövetkező csonttörések életveszélyesek. A halálozási arány meghaladja az 50 százalékot. A halál közvetlen oka általában a tromboembólia, felfekvés, tüdőgyulladás, szepszis (ágyhoz kötöttség).

    Kezelési lehetőségek

    Gyógyszeres kezelés: A gyógyszeres kezelés két alapvető csoportra osztható:

    • a felborult csontképződés egyensúlyának helyreállítása: csontfaló sejtek működésének csökkentése, és csontfelépítés serkentése (hormon-, vitamin, ásványi anyag-, és nyomelemek pótlása).

    • a fájdalom csillapítása.

    Fizioterápia: A fájdalomcsillapító, az izmok vérkeringését javító elektromos kezelések fontos kiegészítői a gyógyszereknek. Legfontosabb azonban a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna.