Megjelent: Andrásné, Teleki J (szerk.): ‘Tanulmányok „A gyógytestnevelés, mint testnevelési alternatíva, egészségügyi és oktatáspolitikai vonatkozásai” címmel rendezett konferencia előadásaiból’ c. konferenciakiadványban (Budapest; Testnevelési Egyetem, 2017)

Összefoglaló:

A gyermekek gerincével azért kell a különböző szakembereknek megfelelően bánniuk, hogy ezzel megelőzhessük a mozgásszegény életmód miatt népbetegségként jelentkező felnőttkori porckopásos betegségeket. A gyermekek és fiatalok közt tömeges tartáshibák miatt a testnevelésben foglalkozni kell a biomechanikailag helyes testtartás kialakításával, automatizálásával és fenntartásával, amihez egy speciális tartáskorrekciós mozgásanyag testnevelésbe épített rendszeres végzésére van szükség – minden gyermekkel, tanulóval. A gerincbeteg gyermekeknek is minél több mozgásra van szükségük, ezért a mindennapos testnevelésben vegyenek részt, ahol kapják meg a speciális tartáskorrekciót ők is (az nekik is hasznukra válik), emellett pedig tanulják meg és végezzék rendszeresen az egyénre szabott gyógytornájukat, s ebben az iskolához közel elérhető gyógytornász-fizioterapeuta legyen segítségükre. A sportolók gerincének és ízületeinek védelmét a sport okozta egyenetlen és fokozott terhelés miatt szükséges megvalósítaniuk az edzőknek, mégpedig általánosan és az adott sportágaknak megfelelően is.

Kulcsszavak:

tartáshibák, biomechanikailag helyes testtartás, tartáskorrekció, izomegyensúly, a medence középhelyzete, gerincbetegségek gyógyítása, gerinc- és ízületvédelem

I. Bevezetés

A fizikai inaktivitás korunk civilizált életmódját jellemző egészségkockázati tényező, mely a nem-fertőző krónikus betegségek és a korai halálozás egyik vezető rizikófaktora. Ezért a WHO évek óta számos dokumentumban hívja fel az országok és a szakemberek figyelmét a fizikai inaktivitás csökkentésének szükségességére, és az Európai Bizottság is számos kiadványt készített a témában (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 10, 11). A különböző szintű hazai népegészségügyi programok, ill. a nem-fertőző krónikus betegségek szakmai programjai is mind tartalmazzák és hangsúlyozzák a fizikai inaktivitás csökkentésének szükségességét (12, 13, 14, 15, 16). A gyermekkorban elkezdett napi fizikai aktivitás szükségessége tehát axiómának tekinthető. Ennek a WHO által javasolt időtartama napi 60 perc. Ahhoz, hogy minden gyermek részére biztosíthassuk a mindennapos egészségfejlesztő testmozgást, az egészségfejlesztés egyik legalkalmasabb helyszínén, az iskolában kell ezt megoldanunk. Ezért küzdöttek a hazai orvosok, népegészségügyi szakemberek – a testnevelőkkel vállvetve - a mindennapos iskolai testnevelés törvényi előírásáért. A küzdelem eredményeként a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény (17) végre kötelezően előírta a mindennapos testnevelést, s annak 4 év alatt végbemenő fokozatos bevezetését /27.§.(11) és 97.§.(6)/. Ahhoz azonban, hogy a törvény által előírt mindennapos testnevelés elérhesse a várt egészségcélokat, arra is szükség van, hogy az elvárt egészségfejlesztési kritériumoknak megfelelően működjön (18). Az elvárt egészségfejlesztési kritériumok közt szerepel a hatékony tartáskorrekció rendszeres végzése minden tanulóval, valamint a gerinc- és ízületvédelem általános figyelembe-vétele.

II. A biomechanikailag helyes testtartás jelentése és jellemzői

A mai gyermekek és fiatalok mozgásszegény, ülő életmódjának a modern infokommunikációs technikai eszközök kiterjedt használata miatti fokozódása egyre sürgetőbbé teszi a tömegessé vált testtartási rendellenességekkel történő foglalkozást, melynek minden gyermekre, tanulóra ki kell terjednie. A mozgásszegény, ülő életmód ugyanis azt eredményezi, hogy a testtartásért felelős izmainkat keveset és helytelenül használjuk, emiatt egyes izmaink zsugorodnak, más izmaink gyengülnek. Így felborul a testtartásért felelős izmok kényes egyensúlya, ami által a gerinc olyan kis képleteire kerül a gravitáció okozta terhelés, amelyek nincsenek erre méretezve. (Amíg az izomegyensúly helyesen működik, addig azokon a képleteken van a terhelés, amelyek arra vannak méretezve és azt bírják.) Az izomegyensúly felborulása és a gerinc túlterhelt képletei képezik a gerinc felnőttkori porckopásos betegségeinek alapját. A csigolyaközti porckorong a túlterhelés miatt fokozottan veszít víztartalmából és lelapul, ez kóros mozgékonyságot idéz elő a gerinc kisízületeiben, s e két folyamat egymást rontja. Végül a csigolyaközti porc elődomborodása és a kisízület csontos felrakódásai a gerinccsatorna szűkületét eredményezik.

A testtartás - az egyes testrészek egymáshoz való viszonya - dinamikus egyensúlyi állapot, melyet a testtartásért felelős izmok állandó, szemmel alig látható, sokirányú tevékenysége tart fenn. Azért fontos a testtartás biomechanikai helyessége, mert ilyenkor a legkisebb a gerincet tartó izmoknak valamint a gerinc és az ízületek különböző képleteinek az igénybevétele.

A biomechanikailag helyes testtartás kulcsa a medence helyes középállása, mely meghatározza a gerinc nyílirányú görbületeit (1. ábra). Ilyenkor a test képzeletbeli súlyvonala a 2-5. nyaki és a 2-5. ágyéki csigolyák testén halad végig, melyek erre méretezett, viszonylag nagy csontos képletek, a háti görbület megléte pedig a rugalmas erőátvitelt segíti.

A biomechanikailag helyestől eltérő, vagyis helytelen testtartás többféle is lehet: egyik alaptípusában a medence előrebillent helyzetben áll (a két elülső felső csípőtövis a szeméremcsont elülső középpontjánál előrébb van), ezzel együtt a fölötte levő nyílirányú gerinc-görbületek fokozottá válnak, a súlyvonal már nem a fent említett csigolyák testén (nagy képletek) halad át, hanem ehelyett a kisízületen vagy még annál is hátrébb (kis képletek), s ez a csigolyákra nagyobb terhet ró. A másik testtartási alaphiba, mikor a medence hátrabillent helyzetben áll (a két elülső felső csípőtövis a szeméremcsont elülső középpontjánál hátrébb van), ezzel együtt a fölötte levő ágyéki és háti nyílirányú gerinc-görbületek csökkennek, ami a rugalmas erőátvitelt nehezíti, míg a nyaki görbület jelentősen fokozódik, s itt a súlyvonal a kisízületeknél is hátrébb kerülve jelent teherfokozódást. Ismert a hátrabillent medence mellett fokozott nyílirányú görbületekkel járó összetett tartáshiba is.

Fentiekből jól látható, hogy a biomechanikailag helyes testtartás a testtartásért felelős izmok helyes működésén múlik. Az izmok működésének befolyásolása a testnevelés feladata. Ezért a biomechanikailag helyes testtartás kialakítása, automatizálása és fenntartása – vagyis a hatékony, speciális tartáskorrekció - a mindennapos testnevelés feladatát képezi, ami által azt is biztosítjuk, hogy ebben a hatékony, speciális tartáskorrekcióban minden gyermek és tanuló részesüljön. Ha egy gyermeknek éppen rendben működnek a testtartásért felelős izmai (vagyis működik a testtartásért felelős izmainak izomegyensúlya), akkor sem árt neki a tartáskorrekció, lehet viszont, hogy a sok ülés és „kütyüzés” következtében nála is hamarosan felborul ez az izomegyensúly és így neki is szüksége lesz a tartáskorrekcióra. A Magyar Gerincgyógyászati Társaság prevenciós programja keretében a testnevelő pedagógusok által végzett funkcionális izomtesztek eredményéből ismert, hogy a gyerekek 11-13 %-ánál működik az izomegyensúly (19).

III. Hatékony, speciális tartáskorrekció minden gyermeknek, tanulónak a testnevelés részeként

A hatékony, speciális tartáskorrekció mozgásanyagának lényege a medence helyes középállásának automatizálása és a testtartásért felelős izmok egyensúlyának, azaz kellő nyújthatóságának és kellő erejének kialakítása és fenntartása. A mozgásanyag a testtartásért felelős összes izmot és izomcsoportot fejleszti (nyújtja és erősíti), nemcsak a közismerten gyenge has- és hátizmok erősítésével foglalkozik. Ez a komplexitás a hatás eléréséhez nélkülözhetetlen: a helyes testtartás kialakításához és fenntartásához nem lenne elegendő csupán egyes izmok fejlesztése, hiszen így az izomegyensúly még nem tudna kialakulni.

A hatékony, speciális tartáskorrekció mozgásanyagát minden gyermekkel, tanulóval rendszeresen kell végezni a mindennapos testnevelés részeként. A rendszeres alkalmazás azt jelenti, hogy minden testnevelés órán a gimnasztika részeként meg kell éreztetni a helyes testtartást, majd testtájanként kell végighaladni a teljes mozgásanyagon: az 1. órán 1. testtáj testtartásért felelős izmainak erősítő és nyújtó gyakorlatait kell végezni; a következő órán a helyes testtartás megéreztetése után a 2. testtáj testtartásért felelős izmainak erősítő és nyújtó gyakorlatait kell végezni, és így tovább (a testtartásért felelős összes izomcsoport erejét és nyújthatóságát fejlesztő gyakorlatanyag 10 testtájra tagolódik). Ezután újra az 1. testtáj gyakorlatai jönnek sorra, és így tovább a tanév végéig. Így érjük el, hogy minden testtartásért felelős izomcsoport erősítését és nyújtását hatékonyan végezzük. A hatékonyság másik fontos kritériuma, hogy precízen kell végezni a gyakorlatokat, vagyis a kiindulási és véghelyzeteket pontosan be kell tartani, máskülönben a gyakorlatok értelmetlenek vagy esetleg még károsak is lehetnek (nyújtani csak akkor lehet eredményesen, ha az izom eredési és tapadási helye közt az ízület nyújtott helyzetben van; a medence középhelyzetben történő stabilizálása nélkül végzett erőkifejtés az ágyéki gerincen káros nyíróerőket ébreszt). A gyakorlatok pontos végrehajtása a működő izmokban keletkező izomérzésekre figyelve történjen, így a gyermekek, tanulók észére élvezetes lesz, s ez a hatást is növeli. A mozgásanyag megtanítását a medence középhelyzetének megéreztetésével érdemes kezdeni álló, ülő, háton és hason fekvő testhelyzetben, és ha ez már jól megy, akkor lehet megtanítani majd alkalmazni a teljes gyakorlatanyagot a fent írtak szerint.
A speciális tartáskorrekció gyakorlatanyaga mindegyik korosztályban azonos. Különbségnek abban kell lennie, hogy a pedagógus milyen módon motiválja a tanulókat és milyen szóhasználattal tanítja meg nekik az egyes testhelyzeteket és izomérzéseket. Számos testnevelő pedagógus visszajelzéséből ismert, hogy mindegyik korosztályt lehet motiválni a tartáskorrekció precíz végzésére: a kicsik egészségesek, a nagyocskák szépek, a nagyobbak menő vagányak akarnak lenni – s ehhez mindhez hozzásegíti őket a hatékony tartáskorrekció. Felsőbb évfolyamokon a tanulók önmaguk is értékelhetik a gyakorlatok pontos vagy hibás végzését, korrigálhatják egymást is.

A tartásjavító torna végzése közben a helyes légzéstechnikára is oda kell figyelni: erőkifejtés általában kilégzéskor (annak is a végén), nyújtás légzésszünetben történjen. Kilélegezni nyitott szájon át kell, így nincs préselő hatás a gerincen. A lábizmok erősítése is fontos a helyes testtartás szempontjából, ezért ezeket is tartalmaznia kell a gimnasztikának. A helyesen végzett tartásjavítás „mellékhatásként” a gátizomzatot is megerősíti, ezáltal az inkontinencia megelőzését is szolgálja.

A gerinc- és ízületvédelem szabályainak betartása a testnevelési tananyag egészében szükséges, tehát pl. az egyéb gimnasztikai gyakorlatok, fittségmérés, testépítés közben is. A NETFIT anyaga a gerincvédelemnek végre megfelel.

A fent írtak részét képezik a Nemzeti Alaptantervnek (NAT) 2003 óta, a kerettanterveknek 2004 óta, de a 2012-ben megújult NAT-ban és kerettantervben is kiválóan szerepelnek; valamint szerepelnek a testnevelők kimeneti képesítési követelményei közt 2002 óta, a tanító- és óvóképzés kimeneti képesítési követelményei közt 2016 óta. A köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény 87. §. a szakmai segítés és ellenőrzés rendjének újraépítését is tartalmazza. Ez is jelentős lökést adhat annak, hogy a jól végzett tartásjavításban minden tanuló részesülhessen.

A hatékony, speciális tartáskorrekcióra vonatkozó néhány kiemelkedően fontos közlemény látható az irodalomjegyzékben a hazai és a nemzetközi szakirodalomból (19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30.). Ezekből látható, hogy nemcsak a prevencióban, hanem a gerinc betegségeinek gyógyításában, még a műtéti megoldásokban is egyik fő cél, hogy a gerinc görbületeit az élettani görbületekhez közelítsük („sagittalis balance”, „spinopelvic balance”), és így védjük a még nem beteg gerinc-szakaszokat a következményes porckopásos betegségtől. Az is jól kiviláglik, hogy a Magyar Gerincgyógyászati Társaság által 1995-ben elkezdett prevenciós program nemcsak az akkori, hanem a mai korszerű nemzetközi szakirodalomnak is teljesen megfelel.

IV. Gerincbeteg gyermekek gyógyítása

A tartási rendellenesség nem betegség, csak az izmok helytelen működése. A gyermekkori gerincbetegségek esetén a csigolyák szerkezete változik meg, ezt röntgenvizsgálattal láthatjuk. A tartási rendellenesség tömeges a gyerekek, fiatalok közt és az izmok működésére ható tényezőkkel befolyásolható, a gyermekkori gerincbetegségek előfordulása nem tömeges és mivel okukat nem ismerjük, így az előfordulásuk gyakoriságát nem, azonban minél hatékonyabb gyógyítással a lefolyásukat tudjuk befolyásolni. Felnőttkori következménye a tartási rendellenességnek és a gyermekkori gerincbetegségnek már közös, mégpedig a gerinc felnőttkori porckopásos betegsége. Ennek magyarázata az, hogy mint a tartáshibák, mind a gyermekkori gerincbetegségek megváltoztatják a gerinc élettani görbületeinek mértékét ill. a gerinc aszimmetriáját okozhatják, vagyis a testtartás eltérését eredményezik a biomechanikailag helyestől, s így okozzák a gerinc felnőttkori porckopását.

A felnőttkori porckopásos betegségek megelőzéséhez a tartáshibák hatékony korrekciója vagy kialakulásuk megelőzése, ill. a gyermekkori gerincbetegségek mielőbbi felismerése és minél hatékonyabb gyógyítása, kezelése szükséges. Előbbiről szólt jelen cikk II. része.

A krónikus gerincbetegségben szenvedő gyermekek gyógykezelésének legfontosabb, alapvető eleme a rendszeres gyógytorna-végzés. Ehhez a beteg gyermeknek gyógytornásztól (hivatalos megnevezésén: gyógytornász-fizioterapeutától) meg kell tanulnia a saját egyéni gyógytornáját, majd ezt otthonában rendszeresen végeznie is kell.

A gyógytornász-fizioterapeuta egészségügyi felsőfokú diplomával rendelkező egészségügyi szakdolgozó, aki az állami egészségügyi ellátórendszerben a szakrendelőkben és a kórházakban volt eddig elérhető. Magán-ellátásban történő elérésére számos esetben van szükség, mivel a szakrendelői és kórházi állami ellátás térben és/vagy időben nem mindig elegendő. Ez még a felnőtt-betegek ellátásában, sőt más egészségügyi szakdolgozók, mint a dietetikus és a pszichológus elérésében is igaz. Az egészségügyi kormányzat helyesen ismerte fel, hogy a lakosság népegészségügyi szükségleteinek megfelelő egészségügyi ellátórendszerre van szükség, s ennek érdekében fejlesztik az alapellátást, hiszen ennek van legnagyobb szerepe a betegségek megfelelő kezelésének irányításában (32). Az alapellátás ezen fejlesztése során figyelembe veszik az ún. praxisközösségi modellprogram tapasztalatait is (33). E tapasztalatok közt szerepel a lakossághoz közel vitt gyógytornász-fizioterapeuta iránti óriási igény is. A gyógytornász-fizioterapeutát nemcsak a felnőtt betegek, hanem a gyerekek ellátásába is azonnal bevonták, ahol erre lehetőség nyílt (34). Az alapellátás további fejlesztése során lenne szükség arra, hogy egyre több településen juthassanak a gerincbeteg gyermekek az alapellátásban elérhető gyógytornász-fizioteraputához, aki az adott körülményeknek megfelelően a háziorvosi rendelőben vagy esetleg az iskolában végezheti munkáját.
Mivel a gerincbeteg gyermeknek a neki megtanított egyéni gyógytornáját naponta kell végeznie (otthon), és tudjuk, hogy ezt nem minden gerincbeteg gyermek teszi meg, így arra kell törekednünk, hogy az egészségügyi alapellátás részeként az iskolához minél közelebb vigyük a gyógytornász-fizioteraputát, akihez a gerincbeteg gyermek ne csak a gyógytorna megtanítása idején jusson el, hanem azon túl is hetente kétszer, hogy legalább ez a heti kétszeri gyógytornavégzés biztosan megvalósuljon. A gyógytorna ugyanis – a fogmosáshoz hasonlóan - addig hat, míg rendszeresen végzik (és a heti két alkalom a rendszeresség minimuma).

A korszerű orvosi szemlélet szerint a gerincbeteg gyermeknek az egészséges és a tartáshibás gyermekekhez hasonlóan minél több mozgásra van szüksége, ezért a testnevelés alóli felmentés általában fölösleges és cél-ellentétes. Egyedi esetekben természetesen előfordulhat, hogy a kezelőorvos átmeneti ideig felmentést javasol, de általánosságban az mondható, hogy még a fűzőt viselő gyermek is vegyen részt a testnevelésben (természetesen fűzőben), sőt a műtött gyermek se legyen felmentve (35, 36). Emögött az az orvosi szemlélet áll, hogy a gerincbeteg gyermek gerincének és egyéb szerveinek is kárára van a mozgásszegénység. A felmentés márpedig mozgásszegénységre kárhoztatást jelent, hiszen se játszani, se sportolni nem tanul meg az ilyen gyermek, így felnőtt korában sem fog mozogni.
A gerincbeteg gyermek részvétele a testnevelésben legtöbbször könnyített testnevelést jelent, amikor bizonyos gyakorlatok kihagyása javasolt. Helyes, ha a kezelőorvos vagy a gyógytornász-fizioterapeuta leírja és meg is tanítja a gyermeknek, hogy mit ne csináljon és miért. Nagyon fontos, hogy a testnevelő ezt a tudást és javaslatot vegye figyelembe, ugyanakkor a kihagyandó gyakorlatok idejére adjon a gyermeknek más mozgásfeladatot, ne ültesse őt le a padra! A fűzős gyermek esetén a pedagógusnak fontos lehetősége, hogy az osztálytársak segítő hozzáállását elérje. A fűzőviselés igen nehéz a gyermeknek, kamasznak, nemcsak azért, mert meleg és körülményes, hanem mert a többiektől való ilyen különbözés lelki terhet jelent. Ugyanakkor a többi gyermeknek is előnyére válik, ha megtapasztalja a másokra figyelést és a segítségre szorulók segítését.

V. Az egyes szakemberek feladatainak összefoglalása

Testnevelő

A tömeges tartáshibák miatt a testnevelésben minden tanulóval végeznie szükséges a hatékony, speciális tartáskorrekciót, a lábizmok erősítését és a térd izomegyensúlyát fejlesztő gyakorlatokat (ez utóbbit a hirtelen fordulások okozta térd-panaszok megelőzése érdekében).

Szintén a tömeges tartáshibák miatt a testnevelés egészében figyelembe kell venni az általános gerinc- és ízületvédelmi szabályokat. Erre vonatkozó gyakorlati javaslatcsomagot készítünk a Magyar Gerincgyógyászati Társaság részéről, melyet az Országos Gerincgyógyászati Központ honlapján (www.ogk.hu ) és a www.gerinces.hu honlapon teszünk majd elérhetővé.
A könnyített testnevelésre utalt gerincbeteg tanulók testnevelésében az ellenjavallt gyakorlatok végzése idején más mozgásfeladatot szükséges adni a tanulónak, mert a padon ülés értelmetlen és a gerincnek éppen nem jó.

Gyógytestnevelő

Ha lehetősége van a mindennapos testnevelésben részt venni és egy-egy osztály minden tanulójával foglalkozni, az üdvözlendő: hiszen így tudását minden tanuló javára használhatja.
Nyilvánvalóan ez esetben neki is feladata mindaz, ami a testnevelőre vonatkozik.

Ha csak gyógytestnevelés foglalkozások tartására van lehetősége, akkor ott a tanulókkal a testnevelési besorolást végző iskolaorvos javaslata szerint foglalkozik. Ha gerincbeteg tanuló kerül hozzá, támogassa őt abban, hogy a részére a gyógytornász-fizioterpaeuta által megtanított egyéni gyógytornáját végezze el a gyógytestnevelési foglalkozás idejében. Ha a gerincbeteg tanuló nem tanulta meg gyógytornász-fizioterapeutától a neki szükséges egyéni gyógytornát, és ez nem is elérhető az adott körülmények közt, akkor a gyógytestnevelésnek kell pótolnia ezt, amennyire lehetséges. A gyógytestnevelő nincs képezve és jogosítva a gyógyításra, így az egyes esetekben valójában nem tudja helyettesíteni a gyógytornász-fizioterapeuta munkáját. Szükséghelyzetben azonban nyilván ő tud a legtöbbet a gerincről, ilyenkor a tanulónak hasznára válik, ha legalább a gyógytestnevelésben részt vesz.

A tartáshibák korrekciója a gyógytestnevelő munkájának nyilván része, mégsem ő jelenti a megoldást a tömeges tartáshibák terén: hiszen ő nem tud minden tanulóval foglalkozni, csak azokkal, akiket hozzá irányítottak – miközben a hatékony, speciális tartáskorrekciót minden tanulóval végezni szükséges, ami nyilvánvalóan csak a testnevelésben valósulhat meg.

Az óvodáskorban is jellemző a tömeges tartáshiba, ezért az óvodában is a mindennapos testnevelési foglalkozásban kell megoldani a hatékony, speciális tartáskorrekciót, vagyis ez nem lehet az óvodába eljáró, bizonyos gyermekekkel foglalkozó gyógytestnevelő feladata. Ennek megfelelően az óvó- és tanítóképzés kimeneti képzési követelményei közé is bekerült 2016-ban a biomechanikailag helyes testtartás kialakítását, automatizálását és fenntartását szolgáló speciális tartáskorrekció elméleti és gyakorlati tudása.

Gyógytornász-fizioterapeuta

A gyógytornász-fizioterapeuta feladata a gerincbeteg gyermekek gyógyításában a gyógytorna-kezelés: a betegnek szükséges egyéni gyógytorna-gyakorlatok megtervezése és megtanítása. A gerincbeteg tanulók részére az alapellátás fejlesztése során várhatóan elérhetővé válik majd a gyógytornász-fizioterapeuta az iskolában vagy ahhoz közel, ez esetben a gyógytornász-fizioteraputa feladata a gyógytorna-kezelés megtervezésén, a gyógytorna-gyakorlatok megtanításán kívül a gyógytorna végzése is legalább heti kétszer, s emellett a többi napokon otthoni gyógytornavégzésre serkentés.

A gyógytornász hasznos segítője lehet a testnevelőnek mind a hatékony, speciális tartáskorrekció pontos végzésének begyakorlásakor, mind a könnyített testnevelésre utalt gerincbeteg tanulók esetén esetleg szükséges eset-megbeszéléskor.

Edző

A gyermekekkel foglalkozó edzőknek a tömeges tartáshibák miatt szintén ismerniük és alkalmazniuk kellene a bemelegítés részeként a hatékony, speciális tartáskorrekciót, amivel egyrészt felkészíthetik az izmokat a sportág mozdulatainak biomechanikailag legelőnyösebb kivitelezésére, másrészt ezzel párhuzamosan védik a sportoló gyermekeket a sérülésektől.

Mindemellett az edzőknek ismerniük és alkalmazniuk kell a gerinc- és ízületvédelem szabályait általánosan is, de az adott sportág jellemzői szerint is. Ezzel nemcsak a későbbi porckopásos gerincbetegség megelőzéséért tehetnek, hanem a sportág jellemző sérüléseitől is óvhatják a sportoló gyermeket és még az eredményességet is javíthatják.

(Hasonló az edzők feladata a felnőttekkel és az élsportolókkal kapcsolatban is, hiszen a sport gyakran egyenetlen és fokozott terhelést jelent mind a gerincnek, mind az ízületeknek.)

VI. További teendők

A biomechanikailag helyes testtartás kialakítását, automatizálását és fenntartását szolgáló hatékony, speciális tartáskorrekció testnevelésbe történő beépítését szolgáló, a Magyar Gerincgyógyászati Társaság által 1995-ben megkezdett munka sok eredményt mutathat fel, de még számos további feladat áll előttünk:

1. Elő kell segítenünk, hogy a testnevelés szakmai segítését és ellenőrzését végző szakértők felkészítésében a speciális tartásjavítás ténylegesen szerepeljen.
2. El kell érnünk, hogy a testnevelők részvételét a speciális tartásjavítást oktató pedagógus-továbbképzéseken az állam finanszírozza.
3. El kell érnünk, hogy a testnevelők és testnevelést tanító egyéb pedagógusok (tanítók, óvónők) képzésében minden hallgató sajátítsa el a speciális tartásjavító mozgásanyag pontos végzését és iskolai testnevelésben történő alkalmazásának módját.
4. El kell érnünk, hogy a gerincbeteg tanulók az egészségügyi alapellátás részeként jussanak hozzá a gyógyításuk alapját jelentő gyógytorna megtanulásához, majd a rendszeres végzést segítő heti 2 gyógytorna-foglalkozáshoz az iskolához közel.
5. El kellene érnünk, hogy a gyermekekkel, felnőttekkel és élsportolókkal foglalkozó edzők a gerinc- és ízületkímélet megvalósításával végezzék munkájukat.

Irodalom

1. WHO: A Guide for population-based approaches to increasing levels of physical activity. Implementation of the Global Strategy on Diet, Physical Activitiy and Health. WHO, 2007.
http://www.who.int/dietphysicalactivity/PA-promotionguide-2007.pdf
2.WHO 2004: Global strategy on diet, physical activity and health. http://www.who.int/dietphysicalactivity/goals/en/index.html
3.WHO 2008: School policy framework. Implementation of the WHO Global strategy on diet, physical activity and health. http://www.who.int/dietphysicalactivity/schools/en/index.html
4.WHO 2008: 2008-2013 Action plan for The Global Strategy for the Prevention and Control of Noncommunicable Diseases. http://www.who.int/nmh/publications/9789241597418/en/
5.WHO 2010: Global recommendations on physical activity for health. http://www.who.int/dietphysicalactivity/factsheet_recommendations/en/index.html
6.European Heart Network 2001: Children and young people – the importance of physical activity. www.ehnheart.org/publications
7.Európai Bizottság 2007: Fehér könyv a sportról. http://bookshop.europa.eu/hu/feh-r-koenyv-a-sportr-l-pbNC7807315/
8.Európai Parlament 2007: Jelentés a sport szerepéről az oktatásban. http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=REPORT&reference=A6-2007-0415&format=XML&language=HU
9.European Commission 2008: EU Physical Activity Guidelines. Recommended policy actions in support of health-enhancing physical activity. http://www.eupea.com/nl/x/289/eu-physical-activity-guidelines
10.European Commission 2013: Physical education and sport at school in Europe. Eurydice report. http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/documents/thematic_reports/150EN.pdf
11.Lee SM, Burgeson CR, Fulton JE et al: Physical education and physical activity: results from the School Health Policies and programs Study 2006. Journal of School Health, 77 (8):435-63, 2007.
12.Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 2001-2010. Egészségügyi Minisztérium, Budapest, 2001
13. 46/2003. (IV. 16.) OGY határozat az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjáról, www.kozlonyok.hu
14. „Közös kincsünk a gyermek” Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program. Egészségügyi Minisztérium, Budapest, 2005. november
15. A szív és érrendszeri betegségek megelőzésének és gyógyításának nemzeti programja. Egészségügyi Minisztérium, Budapest, 2006. március
16. Nemzeti Rákellenes Program. Egészségügyi Minisztérium, Budapest, 2006. február
17.A nemzeti köznevelésről szóló, 2011. évi CXC törvény (www.kozlonyok.hu és www.net.jogtar.hu)
18. Somhegyi A: A mindennapi testnevelés egészségfejlesztési kritériumai: megvalósításuk jelen helyzete. Népegészségügy 2014; 92:4-10
19. Somhegyi A., Lazáry Á., Feszthammer A., Darabosné Tim I., Tóthné Steinhausz V., Boja S., Szilágyi Á., Varga P.: A biomechanikailag helyes testtartás kialakítását, automatizálását és fenntartását szolgáló mozgásanyag beépítése a testnevelésbe. Népegészségügy 2014; 92:11-19
20. Gardi Zs., Feszthammer A., Darabosné Tim I. és mtsai: A Magyar Gerincgyógyászati Társaság primaer prevenciós programja I. – A tartásjavító mozgásanyag elméleti alapja. Ideggyógyászati Szemle;58(3-4):105-112, 2005
21.Somhegyi A., Tóth J., Makszin I. és mtsai: A Magyar Gerincgyógyászati Társaság primaer prevenciós programja II. – A tartásjavító mozgásanyag kontrollált prospektív vizsgálata. Ideggyógyászati Szemle; 58 (5-6):177-182, 2005
21.Lazáry Á., Szövérfi Zs., Szita J., Somhegyi A., Kümin M., Varga P.: Primary prevention of disc degeneration-related symptoms. Eur Spine Journal 2014 Jun, 23 Suppl 3:S385-94. Epub 2013 Nov 13.
22.European Commission/EACEA/Eurydice, 2013. Physical education and sport at school in Europe. Eurydice Report. Luxemburg: Publications Office of the European Union. 17. old. 2013 ( http://eacea.ec.europa.eu/education/eurydice/ )
23.Labelle H, Roussouly P, Berthonnaud E et al: Spondylolisthesis, pelvic incidence, and spinopelciv balance: a correlation study. Spine, 15;29(18):2049-54, 2004
24.Labelle H, Roussouly P, Berthonnaud E et al: The importance of spino-pelvic balance in L5-S1 developmental spondylolisthesis: a review of pertinent radiologic measurements. Spine, 30(6 Suppl):27-34, 2005
25.Le Huec JC, Aunoble S, Philippe L et al: Pelvic parameters: origin and significance. Eur Spine J. 20 Suppl 5:564-71, 2011
26.Roussouly P, Pinheiro-Franco JL: Biomechanical analysis of the spino-pelvic organization and adaption in pathology. Eur Spine J. 20 Suppl 5:609-18, 2011
27.Mac-Thiong JM, Labelle H, Roussouly P: Pediatric sagittal alignment. Eur Spine J. 20 Suppl 5:586-90, 2011
28.Barrey C, Jund J, Noseda O et al: Sagittal balance of the pelvis-spine complex and lumbar degenerative diseases. A comparative study about 85 cases. Eur Spine J. 16(9):1459-67, 2007
29.Roussouly P, Pinheiro-Franco JL: Sagittal parameters of the spine: biomechanical approach. Eur Spine J. 20 Suppl 5:578-85, 2011
30.Burton AK, Balagué F, Cardon G. et al: European guidelines for prevention in low back pain. www.backpaineurope.org , 2004
31. Somhegyi A., Gardi Zs., Dr. Feszthammer Artúrné, Dr. Darabosné Tim Irma, Tóthné Steinhausz Viktória: Tartáskorrekció - A biomechanikailag helyes testtartás kialakításához szükséges izomerő és izomnyújthatóság ellenőrzését és fejlesztését elősegítő gyakorlatok. A Magyar Gerincgyógyászati Társaság kiadványa, Budapest, 1996, 1998, 1999, 2002, 2003.
32. Az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény
33. Ádány R.: Az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram koncepcionális megalapozása, illesztése a Svájci-Magyar Keretmegállapodási Egyezmény prioritásaihoz. Népegészségügy, 95 (1):14-23, 2017
34. Veres-Balajti I., Molics B.: A praxisközösségi működés tapasztalata a gyógytornász szemszögéből. Népegészségügy, 95:41-47, 2017
35. Bellyei Á: Gyermekkori mozgásszervi megbetegedések. In: Aszmann A (szerk): Iskola-egészségügy. Anonymus, 1998, Budapest, p. 203-221.
36. Viola S, Somhegyi A: Az alapellátás (iskola-egészségügyi ellátás) lehetőségei és feladatai a mozgásszervi betegségek megelőzésében és felismerésében. In: Aszmann A, Békefi D (szerk): Iskola-egészségügy. Országos Gyermekegészségügyi Kézikönyv, 2005, Budapest, p. 118-131.

Dr. Somhegyi Annamária Ph.D.
annamaria.somhegyi@bhc.hu
30-202 5317
Országos Gerincgyógyászati Központ
prevenciós igazgató
Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár úr megbízottja TIE-ügyekben

Cookie szabályzat