Csontjainkban is érezzük a változókort

Csontjaink szövete állandóan cserélődik: folyamatosan zajlik a táplálékkal bevitt kalcium és magnézium, kollagének beépülése, illetve a csontanyagcsere során ezek bomlása. Harminc éves korunkban a legerősebbek, legtömörebbek a csontjaink, ekkorra érjük el a csonttömegünk maximumát. Innentől kezdve a csontszövet bomlása intenzívebb, mint a beépülése, vagyis a csontok lassan veszíteni kezdenek a sűrűségükből, állományukból. Ez a folyamat mindenkinél bekövetkezik valamilyen mértékben, de öröklött és életmódi tényezők, a nőknél pedig a klimax beköszönte jelentősen megnövelhetik a veszélyes mértékű csontritkulás kockázatát.

A csontritkulás kockázati tényezői

• Magasabb életkor: 80 éves korra a harmincéves kori csonttömegnek már csak fele marad meg.
• Nőknél a menopauza, a menstruáció elmaradása
• Táplálkozási, felszívódási zavarok (pl. anorexia, bulémia, Crohn-betegség, és egyéb gyulladásos bélbetegségek)
• Egyes gyógyszerek (pl. szteroidok, vízhajtók, daganatellenes szerek) rontják az ásványi anyagok beépülését a csontokba
• Mozgásszegény életmód
• Egyes betegségek (pl. pajzsmirigy problémák, emésztőrendszeri betegségek, veseelégtelenség, májbetegség, diabétesz, COPD, rheumatoid arthritis)
• Kóros soványság (50 kg alatti súly, 20 alatti BMI)
• Kiegyensúlyozatlan táplálkozás, elégtelen kalcium és D-vitamin bevitel
• Dohányzás, alkoholizmus

A változókor növeli a csontritkulás rizikóját

A változókorral együtt járó hormonális változások, a petefészek tüszőhormonja szerepet játszik a csontképződésben is, így az ösztrogénnek a csökkent termelődése nemcsak a női ivarszervek működését befolyásolja, hanem más szervekét is, többek között hatással van a csontanyagcserére is. A csontvesztés folyamata felgyorsul a klimax során, már évi 1-2 százalékkal is csökken az összcsonttömeg. A ritkuló csontok törékenyebbek, ezért olyan gyakoriak az idős nők körében a csigolyakárosodások, a kis erőhatásra, akár egyetlen rossz mozdulat során bekövetkező súlyos csonttörések, például combnyaktörés vagy keresztcsonttörés.

Hogyan diagnosztizálható a csontritkulás?

A csontritkulási folyamat diagnosztikája laborvizsgálattal és csontsűrűségméréssel történhet. Vérből és vizeletből kimutatható a szervezet kalcium- és D-vitamin-ellátottsága, a csonttömeg pedig a denzitometriás eljárással mérhető (DEXA), amely a fiatal felnőttek átlagos csontsűrűségéhez viszonyítja a mért állapotot.

Hogyan kezelhető a csontritkulás?

A veszélyes mértékű csontritkulást megelőzni könnyebb, mint kezelni, de ha kialakult, akkor is mindent meg kell tenni azért, hogy ne okozzon bajt, csonttörést. A változó korban lévő nők esetében mérlegelni kell egy esetleges ösztrogénpótló kezelés lehetőségét. A terápia részeként biztosítani kell az elégséges mennyiségű kalcium és az annak felszívódását segítő D-vitamin megfelelő bevitelét. Szükség esetén mód van a kalcium hasznosulásának gyógyszeres elősegítésére is. A kalcium gazdag forrásai a tejtermékek, pl. a sajt, és a leveles zöldségek, mint a paraj vagy a sóska. A szintén szükséges D-vitamin például tengeri halakból, belsőségekből, tojássárgájából fedezhető, és a bőr rendszeres, mértéktartó napoztatása is elősegíti a termelődését. Vigyázni kell azonban arra, hogy a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és kávézás rontja a kalcium hasznosulását. Minden életkorban és élethelyzetben a csontok – és a többi mozgásszervünk – egészségének alapja a rendszeres mozgás, ezt nem szabad abbahagyni! Az aktivitás serkenti a keringést, az anyagcserét, segíti a csontszövet épülését, az izmok erősítése pedig csökkenti a csontok sérülékenységét.