Sosem szabad feladni!

A csinos és mosolygós mazsorettek fellépése mindig a zene, a tánc, a fiatalság igazi ünnepe. A most 16 éves Dia is egy ilyen vidám, sportos közösségnek, az Ajka Városi Bányász Fúvószenekar és Mazsorett Csoportnak a tagja gyerekkora óta, és ebben még súlyos gerincproblémája sem tudta megakadályozni. Sportossága segített leküzdeni sok nehézséget betegsége idején is, és már néhány hónappal a sikeres műtéte után újra elkezdte a próbákat a csapattal. Amikor betegségéről kérdeztük, a vele történtek legfontosabb tanulságát úgy foglalta össze: egy pillanatra sem szabad feladni!

Mikor vették észre, hogy baj van?
Még óvodás voltam, négy éves, amikor egy szűrővizsgálaton észrevette az orvos, hogy púposan ülök, gerincferdülésem van. Kaptam beutalót ortopédiára, ahol scoliosist diagnosztizáltak nálam. Az első vizsgálaton 20 fokos volt a görbület, kezdetben javult, de aztán, ahogy nőttem, újra rosszabbodott, amíg végül két, 77 és 93 fokos görbület ki nem alakult.

Mit éreztél mindebből, mit jelentett a mindennapjaidban ez az elváltozás?
Műtét előtt már nehezebben mozogtam, a mazsorettezés is nehezebben ment, és a mindennapi tevékenységet is befolyásolta a görbület. Nagyon fáradékony voltam, a bal lábam zsibbadt, és a tüdőmet is nyomta a gerincem, ami miatt nehezebben kaptam levegőt.

Milyen kezelést kaptál?
A vizsgálat után elkezdődtek a konzervatív kezelések. Az orvos felírta az első korzettemet, mellette hetente úszni és gyógytornára jártam. Ezek ellenére sem javult a helyzet, ezért kineziológiai tapaszt kaptam. Amikor ez sem hozta meg a javulást, az utolsó lehetőség a műtét maradt, amit az Országos Gerincgyógyászati Központban hajtott végre Dr. Fazekas Béla, 2013 januárjában.

Nem lehetett könnyű mindezt tizenévesen átélni!
A mazsorett sokat segített, a társaim is támogattak lelkileg, meg maga a tánc is, elterelte a gondolataimat az előttem álló műtétről. Részt vettem scoliosis-táborokon is, meg scoli-bulin, ahol a gyógyult scoliosisos társaimmal való találkozás, a velük való beszélgetés lelket öntött belém. Az elején még nagyon féltem a műtéttől, és hogy mi, hogy fog velem történni, de a társaim nagyon sokat segítettek a műtétre való felkészülésben, és tanácsokkal láttak el.

Hogy érezted magad a kórházban?
A kórházban jól éreztem magam, mert mindenki nagyon pozitívan állt hozzám. A nővérekkel jóba lettem, akikre mindig mindenben számíthattam. Ha valami kellett, egyből mellettem voltak. A kórházban lévő pszichológussal a mai napig tartom a kapcsolatot. Fazekas doktor úr teljes mértékben felkészített mindenre, elmondta, hogy mire számíthatok a műtét alatt és után. Kedves és közvetlen volt végig, amíg ott voltam. Természetesen voltak rosszabb pillanatok is a lábadozás ideje alatt, de a személyzetnek és a látogatóimnak köszönhetően sikerült mindent átvészelnem.

Mi változott a műtét óta, mennyi idő telt el a gyógyulásig?

A műtét óta sokkal jobban vagyok, mert végre nem zsibbad a bal lábam, és a tüdőmet sem nyomja már a gerincoszlop. Sokkal felszabadultabb vagyok, és végre már nem kell takargatnom a hátamat. A mozgásom természetesen kötöttebb, mert majdnem az egész gerincem merevítve van, de ezt könnyedén meg lehetett szokni.
A műtétnek köszönhetően több mint tíz centivel magasabb lettem, 161-ről 172 cm-re „nőttem”. Hamar sikerült felépülnöm, mert műtét után 3 hónappal már újra tudtam táncfellépésekre járni. Az új helyzet, hogy ki van merevítve az egész gerincem, igazából semmiben nem akadályoz, ha már megszokja az ember, nincs semmi probléma!

Mik a jövőbeni terveid?
Számomra nagyon sokat jelentett, hogy így helyre tudta hozni a hátamat Fazekas doktor úr, hálás vagyok érte! Ezért szeretnék én is ilyen emberekkel foglalkozni a későbbiekben.

Mit üzensz azoknak, akik ilyen műtét előtt állnak?
Sose féljenek a műtéttől, és pozitívan álljanak a dolgokhoz! A cél lebegjen a szemük előtt, az, hogy utána sokkal jobb lesz minden, és ami a fő: sosem szabad feladni!

A kezelőorvos szemével: Dr. Fazekas Béla

Dr. Fazekas Béla tíz éve dolgozik gerincsebészként, speciális területe a gerincdeformitások műtéti korrekciója, a nyaki, háti és lumbális gerinc degeneratív betegségeinek műtéti kezelése. Megkértük, orvosi szempontból mutassa be az esetet.

Mi scoliosis lényege?
A scoliosis leggyakoribb fajtája az ún. idiopátiás scoliosis, ami többnyire a gyermekkor gyors testi növekedési szakaszában jelentkezik. A gerinc oldalirányú elgörbülését a csigolyák tengelyük körüli elcsavarodása kíséri, mely a háti szakaszon bordapúp, az ágyéki szakaszon kóros gerinc melletti elődomborodás kialakulásához vezet. Ritkább az ún. kongenitális scoliosis, amely a csigolyatest, csigolyaívek hibás fejlődése miatt alakul ki. Scoliosis mellett felgyorsulnak a gerinc fájdalmat okozó kopásos elváltozásai is, és mindez kívülről is látható, az életminőséget rontó elváltozásokat is okoz.

A gerinc deformitása hat más szervekre is?
Ha nem áll meg a görbület romlása, súlyos deformitás alakul ki, amelynek hatására csökken a tüdő légző felülete, a tüdő vérkeringése, a szív munkája nagymértékben megnehezül. A tüdő károsodása után kialakul a szívelégtelenség állapota. Ebben az állapotban a műtét életmentő, hiszen az egyre nagyobb mértékben görbülő gerincoszlop életfontosságú szerveket kezd el nyomni. A beteg terhelhetetlenné válik, munkavégző képességét elveszíti. Ez történt Dia esetében is, akinek a tüdejét érintette a görbület.

Milyen kezelési lehetőségek állnak a szakorvos rendelkezésére?
Elsődleges fontosságú a korai felismerés, hiszen nagyon enyhe esetben elképzelhető, hogy semmilyen terápia nem szükséges, pusztán mozgással kordában tartható az elváltozás. Kifejezettebb deformitás konzervatív kezelést igényel, így a gyógytorna, és korzett, vagyis fűző viselése jöhet szóba. Ha a konzervatív kezelés már az előrehaladott csontérettség miatt nem hatékony, illetve ha a deformitás meghaladja a 45-50 fokot a gerinc egyes szakaszain, és a továbbiakban is az állandó rosszabbodása várható, műtétet javaslunk.

Hogyan zajlik egy ilyen műtét?
A korrekciós műtét enyhébb deformitások, rugalmas görbületek esetén egy lépcsőben, súlyosabb kevésbé rugalmas görbületek esetén több fázisban történik. Az egy lépcsőben végzett műtéteknél eltávolítjuk a szükséges szakaszon a csigolyák közötti hátsó csontos és szalagos összeköttetéseket, majd a csigolyákba vezetett csavarok - ritkább esetben horgok - segítségével, azokat rudazattal összekötve elvégezzük a deformitás korrekcióját és az új helyzetben stabilizáljuk a gerincet. Az operált szakaszon mesterséges úton összecsontosítjuk a gerincet. Súlyosabb esetben első lépcsőben elülső feltárásból a szükséges helyen feltárjuk a deformált gerincet és a csigolyák közti porckorongokat eltávolítjuk. Második ülésben - ugyanazon kórházi tartózkodás alatt - elvégezzük az előzőekben ismertetett hátulsó feltárásból végzett eljárást.

Mi várható a műtéttől?
A műtét során a lehető legnagyobb mértékben korrigáljuk a gerinc deformitását, ezzel megelőzhetjük a belső szervek károsodását. Ha a tüdő összenyomatása miatt már csökkent a légzési kapacitás , mindenképp javítunk rajta, ezáltal rendkívül nagy mértékben javul a Beteg terhelhetősége. A korrekció során nagy hangsúlyt fektetünk az esztétikai javulásra, mely kifejezetten pozitív hatást fejt ki a pszichére. A műtét során az új helyzetben stabilizáljuk a gerincet, ezzel megelőzzük a deformitás következtében - a szükséges beavatkozás elmaradása esetén várható fájdalmas állapotot, csökkent fizikai terhelhetőség állapotának kialakulását. A szükséges gyógyulási idő eltelte után az operáltak teljes értékű életet élhetnek - orvosi korlátozás nélkül, beleértve a gyermekvállalást is.

Pszichológiai támogatás

Az ilyen nagy műtéteknél különösen fontos a beteg hozzáállása, a pszichológiai felkészítése, vagyis a két szakterületben tevékenykedők csapatmunkájára van szükség. Harkai Viktória pszichológus egyike azoknak, akik a műtét előtt és után az érintett gyermekekkel foglalkoznak.

Megkérdeztük, hogyan emlékszik vissza Dia esetére: szerinte mi az, ami a legtöbbet segített neki a scoliosis legyőzésében? Dia pozitív hozzáállása a betegségéhez és magához az operációhoz is példaértékű volt. Már a beavatkozás előtt elkezdett dolgozni az ügyön, információkat gyűjtött, találkozott hasonló cipőben járó fiatalokkal, foglalkozott a saját érzéseivel. Ha valami érdekelte, nem szégyellt kérdezni és mindig nyíltan beszélt arról, hogy mitől tart. Édesanyja és a barátai is aktívan segítették Diát az egész folyamat során, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy ilyen hamar és gördülékenyen felépüljön az operáció után. Dia nemcsak figyelt önmagára és elfogadta a hozzátartozók támogatását, hanem maximálisan együttműködött az egész kezelő személyzettel is. Az intézeti élményeit a hazamenetel után nem „rakta fel a polcra”, hanem a mai napig is aktív kapcsolatot ápol a dolgozókkal, büszkén, pozitívan tekint vissza a műtét időszakára.