Legyen mozgásban gazdag a nyár!
Ez a cikk több mint 2 éve frissült utoljára. Kérjük, olvasáskor vegye ezt figyelembe!
Itt a nyár a gyerekek élvezik a szünidő adta lehetőségeket. De mit tegyünk, ha kifogytunk az ötletekből és úgy gondoljuk, hogy a gyerekeknek jobb lenne a szabadban. A vakáció tartalmas eltöltésére kapunk javaslatokat Dr. Somhegyi Annamáriától.
A kisiskolásokat nevelő családoknak komoly gondot jelent megszervezni a gyerekek biztonságos, kellemes és hasznos szünidei időtöltését. Ugyanakkor az aktívan, tartalmasan eltöltött vakáció megalapozhatja a következő tanévre is a gyerek egészségét, a mozgásszerveit megerősítheti, testi és mentális fejlődését egyaránt elősegíti. Dr. Somhegyi Annamária reumatológus orvost, az Országos Gerincgyógyászati Központ prevenciós igazgatóját, a Magyar Gerincgyógyászati Társaság elnökét arra kértük, segítse néhány jó tanáccsal a szülőket.
Hogyan tehetik a szülők egészségesebbé, hasznosabbá iskolás gyermekük vakációját, mi segítheti elő a legjobban a gyerekek mozgásfejlődését, egészségét?
Törekedni kell arra, hogy a jórészt ülve töltött tanév után a lehető legaktívabban teljen a gyerek nyara. Egy mozgásgazdag nyár az egészségmegőrzés, a megelőzés legjobb módja, a testi, lelki, értelmi fejlődésüket egyaránt szolgálja. Ezt az időt kellene kihasználni arra, hogy fizikailag erősödjenek, tartásuk, testtudatuk, mozgáskoordinációjuk, finom-motorikus készségük, kézügyességük javuljon. Sajnos, ez nem általános: testnevelő tanárok riasztó tapasztalata, hogy a gyerekek a nyári szünetből a júniusinál rosszabb fizikai állapotban kerülnek vissza az iskolába. Eszerint a szünidő alatt több időt töltenek ülve (tévé vagy monitor előtt), és még kevesebbet mozognak, mint a tanítási időben. Pedig eleve nem lehetünk elégedettek a gyerekeink fizikai állapotával, és az életévek számának emelkedésével együtt romlik a helyzet. Az idén májusban 750 ezer diákkal elvégzett, egységes országos fittségi felmérés azt mutatta, hogy a tízéves fiúk 77 százaléka, a 10 éves lányok 72 százaléka fitt, míg a 18 éves fiúknak már csak 37 százaléka, a 18 éves lányoknak pedig már csak a 20 százaléka fitt!
Egy átlagos helyzetben lévő család nemigen képes drága sporttáborokat, edzési lehetőségeket biztosítani az iskolás gyerekeknek. Mit ajánl nekik?
Nem kell extrém kalandprogramokra gondolni, hanem bármilyen könnyen elérhető mozgásos tevékenységre, ami átélt élményt, testtudatot és ezen keresztül agyat fejlesztő kalandot biztosít. A testmozgás ugyanis az agyat is fejleszti! Csak az tudja értelmi képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet, tisztában van saját testének lehetőségeivel, képes azt használni is: fára mászik, ugrál, egyensúlyoz, tud bánni kezével, lábával, de még a hangszalagjaival is. Egy vidám beszélgetéssel kísért közös séta is megfelel, egy labda, tollas, pingpong, ugrókötél, hullahopp karika is biztosan akad, a pincében porosodó bicikliről, rollerről, görkorcsolyáról nem is beszélve, és akár egy közeli park is vidám kalandok helyszíne lehet. Fontos, hogy a gyerek feladatot kapjon, kihívások elé állítsuk, amellyel hasznosnak érezheti magát, sikert érhet el. A család mindennapi tevékenységeibe bevonva is kaphat saját tennivalót (gyümölcsszedés, főzőcskézés, tésztakészítés, kutyaápolás, viráglocsolás), ami egyben a családi összetartozást is erősíti. Mindezt interaktívan, beszélgetés közben tegyük, így a leghétköznapibb tevékenység is agyat serkentő, közös kaland lesz és sok-sok új ismeretet nyújt. E tevékenységek közben, vagy hosszú autóutak közben énekeljünk is minél többet együtt a gyerekkel! Jó tudni, hogy az éneklés az egyik legcsodálatosabb testtanulási, finom-motorikus gyakorlat, ahogyan az agy mozgatja a hangszalagokat a megfelelő hang eléréséhez.
A szakemberek újra meg újra figyelmeztetnek, hogy a gyerekek túl sokat ülnek képernyő, tévé vagy számítógép előtt. Miért baj ez?
Egyrészt orvosi szempontból vannak káros következményei a passzivitásnak, a hosszas ülő testhelyzetnek, ami rossz testtartásban, görbe hátban, az izmok edzetlenségében, túlsúlyban mutatkozik meg. Másrészt az agyban zajló folyamatok miatt is sokkal hasznosabb a képernyős elfoglaltságoknál, ha a gyerekeknek mesét olvasunk, vagy a nagyobb gyermek maga olvas. Mesehallgatáskor ill. olvasáskor ugyanis az agy működésében rengeteg dolog történik: a szavak és mondatok képekké alakulnak át lelki szemei előtt, fantáziavilágokat teremt. Ezzel szemben egy film készen nyújtja a képeket, nem mozgatja az agyat, nem lehet aktívan, kreatívan „benne lenni”. Manapság a tévénél is több időt rabol a számítógép, pedig az, ha lehet, még veszélyesebb. A fiúk különösen szívesen töltenek órákat a különböző virtuális harcjátékokkal, ott igyekeznek a legjobbnak, győztesnek lenni. A gyerekeknek alapvető igénye, hogy tartozzanak valahová, és hogy sikert érjenek el. Ha azonban ezt nem a reális, hanem a virtuális világban élik meg, akkor az nem segíti őket a reális életben való eligazodásban, ami így egyre több kudarcot, frusztrációt okoz a számukra, szorongást kelt bennük, a valóságos szociális kapcsolataik elsorvadnak. Ezt megint csak a virtuális sikerekkel akarják oldani, így belekerülnek egy rossz spirálba.
Mit ajánl, mivel lehetne megállítani ezt a rossz folyamatot?
Elsősorban valódi, a reális életből vett feladatokkal, sikerélményekkel, a valódi társas kapcsolatok ápolásával. A mai gyerekek egyébként is otthonosabban mozognak az informatika világában, mint szüleik, nagyszüleik. Természetes, hogy ha egész évben használják, akkor nyáron sem lehet teljesen félretetetni velük a számítógépet, az okos telefont. Nem is kell, viszont a gépies, agymosó videójátékok, a virtuális világba mélyülés helyett próbáljunk meg ezekhez a modern eszközökhöz is fejlesztő feladatokat találni nekik! Például az iskolás kiskamasz tanítsa meg a nagyit a számítógép, a telefon használatára, vagy keressen egy receptet a közös főzőcskézéshez, nézze meg a buszmenetrendet, mielőtt strandra indulnak, keresse meg a wikipédián azt, akiről az utcájuk van elnevezve, stb. Ha így, céllal használják a számítógépet, akkor sokféle sikerélményt nyújthat a gyereknek, gyakoroltatja a legmodernebb tanulási módot, és nem kell félteni attól sem annyira, hogy „beszippantja” a virtuális világ.