Csontritkulás mint civilizációs betegség

Dr. Ferenc Mária gerincgyógyász, reumatológus, rehabilitációs főorvos asszony írásában a csontritkulás mint civilizációs betegség ismertetőjegyeit foglalja össze. Elárulja, milyen hatással van a hosszas ülés, a krónikus stressz, a cukorbetegség, az alacsony testtömeg, az elhízás és a légszennyezettség a csontritkulás folyamatára, és kitér arra is, hogyan segít a fizikai aktivitás a csontritkulás megelőzésében. A témát az RTL Praxis című műsorában is körüljárták a téma neves hazai szakértőinek közreműködésével, ahol főorvos asszony is meghívott előadóként szerepelt.

Öregedő társadalomban élünk, az idős korosztály arányának növekedése világszerte meghatározó társadalmi jelenség. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) demográfiai előrejelzése szerint a 65 év feletti korosztály 2025-re 6% -kal, és 2050-re 11% -kal fog növekedni. Miként az idő múlása megállíthatatlan, összességében az abból adódó biológiai jelenségek, így csontjaink öregedése is visszafordíthatatlan.

Miért sorolhatjuk mégis a civilizációs betegségek közé a csontritkulást?

Az orvostudomány, a genetika, a biológiai tudományok, a higiénes körülmények fejlődése, valamint az újabb gyógyszerek megjelenése napjainkban – hacsak nem jön egy, pont az idősödő korosztályt tizedelő COVID járvány – elvi lehetőséget ad arra, hogy az ember szép kort éljen meg.

A hosszas ülés a csontok ellensége

A technika fejlődésével és az egyre több internethasználattal együtt járó hosszas ülés a mobiltelefon, a tablet és a számítógép előtt, –  mint igazi civilizációs ártalmak –, mozgásszerveink, csontjaink legnagyobb ellenségei. Általánossá vált az ülőmunka, sőt számos hobbitevékenységet is többnyire ülő pozícióban végzünk, ami a csontritkulás egyre fokozódó kockázatával jár együtt.

A krónikus stressz hatására csökken a csonttömeg, romlik a csontminőség

A legkézenfekvőbb civilizációs ártalom azonban stressz. A legújabb tanulmányok igazolták, hogy a krónikus stressz is a csontritkulás kockázati tényezője különböző jelátviteli útvonalakon keresztül. Egyre több bizonyíték igazolja a központi idegrendszer, különösen a hipotalamusz élettani jelentőségét a csontanyagcsere szabályozásában. A krónikus stressz a csonttömeg csökkenését, a csontminőség romlását idézi elő a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengely, a szimpatikus idegrendszer, és az endokrin folyamatok befolyásolásával. A krónikus stressz aktiválja a hipotalamusz-hipofízis-mellkékvesekéreg tengelyt, a szimpatikus idegrendszert, és több egymáshoz kapcsolódó biológiai folyamaton keresztül végül csontvesztéshez vezet a csontképződés gátlásával és a csontfelszívódás stimulálásával.

A cukorbetegség jelentősen emeli a csonttörési rizikót

Tipikus civilizációs betegség a diabetesz mellitusz, közismertebb nevén a cukorbetegség is, mely számos szerv, szervrendszer funkcióját megváltoztatja, így többek között a csontrendszer működése is módosul. A csontritkulás és a szénhidrátanyagcsere egymással szoros két irányú kapcsolatban áll, amelyet bonyolult molekuláris mechanizmusok szabályoznak. Mindkét betegség szoros kapcsolatot mutat a várható élettartam növekedésével. A csonttörés rizikója 2-es típusú diabétesz esetén 1,5-2-szerese, az 1-es típusú diabétesz esetén pedig 6-szorosa az átlagosnak. A magasabb vércukorérték és a magasabb HbA1c-érték rosszabb csontállapottal jár, és cukorbetegségben nem csak a sebgyógyulás lassúbb, mint ismeretes, hanem a csonttörés gyógyulása is.

Aki sovány, annak a csontozata is vékonyabb

A baj nem jár egyedül, a civilizációs betegségekhez vezető káros hatások összegződnek, s az egyik betegség elősegíti a másik megjelenését. Így meg kell említenünk a számos betegség forrását az elhízást (obezitást) is, bár az egyik fő kockázati tényező az oszteoporózis kialakulásában az alacsony BMI, a sovány testalkat. Minél soványabb valaki, annál vékonyabb a csontozata. Kisebb kiindulási csonttömeg esetében a leépülés gyorsabban megy végbe, ezért vannak nagyobb veszélyben a „törékeny” testalkatú emberek. 

Az elhízás negatív hatással van a csontképződésre

A növekedési hormon (GH) és az inzulinszerű növekedési faktor (IGF-1) kulcsfontosságú szabályozói a csontanyagcserének és a hasi zsírtömeg képződésének. A megnövekedett viszcerális zsír pedig összefüggésben van a lecsökkent GH/IGF-1 szintekkel. Az IGF-1 szabályozza, aktiválja a csontképző sejtek működését, és ha szintje alacsony, akkor a csontképződés zavart szenved.

A légszennyezettség növeli a csontritkulás esélyét és gyorsaságát

Fontos a levegőszennyeződés is, mint az egyik civilizációs ártalom a csontritkulás előidézésében, amelyet nem szoktunk megemlíteni. Spanyol kutatók megállapították több vizsgálatsorozaton keresztül, hogy minél rosszabb levegő-minőségű környezetben él valaki, annál nagyobb az esélye a csontritkulásra és az azzal összefüggő problémák kialakulására. Érthető, hisz a légszennyezettség hatására kevesebb napsugárzás éri az embereket, ami a D3-vitaminképződés előfeltétele, ráadásul a légszennyezettség által okozott fokozott oxidatív stressz, valamint szennyezett levegő hatására a szervezetben kialakult sejtszíntű krónikus gyulladás felgyorsítják a csontritkulás folyamatát.

Örökletes, vagy életmódbeli okok állnak inkább a csontritkulás hátterében?

A csúcscsonttömeg kialakulásában 60-80%-ban genetikai tényezők vesznek részt, polygénes öröklésről van szó. 30-50% a környezeti tényezők, rizikófaktorok szerepe. A csontszövet mennyisége a csúcscsonttömeget 25 éves kor körül éri el. Bár az öregedés elkerülhetetlen, de az egészséges öregedés választható. Kialakulásában olyan tényezők játszanak szerepet, amelyre nincs hatásunk, (nem, életkor, rassz, genetikai örökségünk), de nagyobb részt olyan faktorok is, amelyeket mi magunk befolyásolhatunk azzal, hogy jó vagy rossz szokásokat követünk, hogyan táplálkozunk, mennyire vagyunk aktívak stb. - ezzel jelentős mértékben csökkenthetjük vagy növelhetjük a csontritkulás rizikóját. Környezeti tényezők közül a nem elégséges Kalcium és D- vitamin bevitel, kis születési súly, testmozgás hiánya, késői pubertás vezethet ahhoz, hogy az egyén nem éri el a számára kódolt legnagyobb csonttömeget.

Melyek azok az élvezeti szerek, amelyeket leginkább ki kellene iktatni életünkből?

A csontjaink szempontjából káros élvezeti szerek, a leginkább kiküszöbölhető ártalmas tényezők:

• A dohányzás visszafogja az ösztrogéntermelést, és akadályozza a kalciumfelszívódását, így a csontritkulás előfordulási arányát is növeli.
• A túlzott alkohol fogyasztás csökkenti a csontképződést, és a kalciumfelszívódást, ezenkívül vízhajtó hatása miatt is kalcium vesztést okoz.
• Az üdítő italokban levő foszforsav felerősíti a D-vitamin és a kalcium hiány csontokra gyakorolt negatív hatását.

A csontritkulás megelőzésénél is csodaszer a fizikai aktivitás?

Ha nem is csodaszer, de a fizikai aktivitás hiánya is óriási rizikófaktora az oszteoporózisnak. Rendszeres testmozgással ugyanis az esetek nagy százalékában megelőzhető a betegség. A több napig fekvő betegeknél megfigyelhető, hogy már néhány nap alatt megnő a vizeletben az ürített kalcium mennyisége, ami azt jelenti, hogy a csontbontó folyamatok túlsúlyba kerülnek.
Ajánlott a csekély vagy közepes erőkifejtéssel járó aerobic mozgásforma, a rezisztenciatréning, amin mind az izomerőt, mind a csonttömeget növeli), az egyensúlygyakorlatok végzése, heti 5x30 perces kocogás, nordic wolking stb.

Mit jelent, hogy a csontritkulás csendes gyilkos? Milyen tünetekkel jelentkezhet a betegség?

Gyakran csak a csonttörés, a szövődmény kialakulása hívja fel a figyelmet a betegségre. A testmagasság csökken (egy csigolyakompresszió következtében 4 cm-rel csökken a testmagasság), a hát előre görbül, a has előre domborodik, a csípőlapát és a bordaív távolsága csökken, fenyőfarajzolatú redők alakulnak ki hátul a bőrön stb. 
Néma járványnak is nevezik, Magyarországon az 50 év feletti nők 16,7%-nál és a férfiak 18,7 %-nál találtak tünetmentes csigolyakompressziót. Az enyhe deformitás kb. 20%-a, a súlyos deformitás 40%-a okoz tüneteket.
Az első látható jelek a csonttörések, csak jóval később, már előrehaladott állapotban, a csontozat mintegy 30%-ának elvesztése után alakulnak ki.

Veszélyek 

A testi változások komoly háti fájdalommal járnak, a mozgást, az emésztést és a légzést egyaránt megnehezítik. Az időskori combnyaktörés több hétig mozgásképtelenné teszi a beteget, a csontok összeforradása lassúbb lesz, a hosszú ágyhoz kötöttség tüdőgyulladást, felfekvéseket okozhat. Éppen ezért nagyon fontos a szűrés és a megelőzés!