Hatékony fájdalomcsillapítási módszerek a különböző fájdalomtípusokra

Rengeteg ember életét keseríti meg mind az akut, mind a szűnni nem akaró krónikus fájdalom. Mindannyian tudjuk, hogyha az ember megszúrja, eltöri, megsebesíti bármijét, akkor az nagyon fáj. Szinte mindenki tapasztalt már derékfájást, sokaknak a csípője vagy a térde fáj hosszú ideig, és számosan szenvednek sokszor visszatérő, hosszantartó fejfájástól is. Intézetünk nagy tapasztalattal rendelkező szakértője: dr. Ferenc Mária gerincgyógyász, reumatológus, rehabilitációs főorvos segítségével körbejárjuk, milyen lehetőségek vannak a fájdalom csillapítására a különböző fájdalomtípusok esetén.

Mi a fájdalom tulajdonképpen? Mi történik ilyenkor az ember szervezetében?

A legjobb, ha a Nemzetközi Fájdalomkutató Szövetség (IASP) definícióját vesszük alapul a megfogalmazáshoz. Eszerint a fájdalom egy olyan kellemetlen, érzelmi és érzékszervi állapot, amely egy tényleges vagy potenciális szöveti károsodással hozható összefüggésbe. (Az eredeti definícióban ugyan élménynek nevezik, de hát ez messze nem élmény.)

A fájdalom nagyon sokféle lehet: klasszifikálható többek között az időbeliség, illetve a hátterében meghúzódó patomechanikai elváltozások alapján. Számos felosztás létezik, de a legfontosabb ezek közül az időbeliség. Az akut fájdalom hirtelen kezdődik, nagyon fáj, észrevehető változás kísérheti, hisz piros, meleg, duzzadt, vagy pl. a gerinc esetében deformitás alakulhat ki és fontos, hogy idővel sokszor spontán is elmúlik. A krónikus fájdalom viszont 3 hónapon túl tartó fájdalomtípus. Akár önálló betegség is lehet, nem mindig az akut fájdalom kronicizálódása. A 3 hónapnál tovább tartó fájdalom esetében már az agyban is kimutatható funkcionális MR-rel az elváltozás, és ha elmúlik ez a krónikus fájdalom, akkor az MR is mutatja a változást, eltűnnek a morfológiai eltérések.

Hogyan kezelhetőek a különböző fájdalomtípusok? Mik a jelenleg ismert leghatékonyabb módszerek?

Az akut fájdalom esetén sokkal könnyebb a dolgunk, mert nagy része 2 héten belül sokszor terápia nélkül is meggyógyul, vagy a legtöbbször a fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők rövid időn belül segítenek. A krónikus fájdalom azonban egy nagyon összetett, bonyolult folyamat, amelynél sokszor az okokat sem tudjuk kideríteni. Ennélfogva a hatékony terápia beállítása is többnyire nehéz és nehezen megközelíthető.

Ha a patomechanizmust vesszük figyelembe, minden fájdalomtípus esetén más a terápiás megközelítés. Nociceptív fájdalom akkor jelentkezik, ha a test szövetei megsérülnek, és ingerületbe jönnek a fájdalomérzékelő kis receptorok, normális testi válasz a szöveti sérülésre, mint például egy gerincsérv vagy egyéb gyulladás esetén. A neuropátiás fájdalom az idegrendszert érintő megbetegedés, amely lehet centrális, de lehet perifériás is. Centrális, például egy sztrókos fájdalom, perifériás pl. a diabéteszes polyneuropathia, vagy egyéb betegséghez társulhat, de az alkoholistáknál is ez a típusú alsó végtagi fájdalom jellemző. A harmadik pedig a nociplasztikus fájdalom, amikor nincs egyértelmű, kimutatható oka, előidéző ágense a fájdalomnak. Ez a bizonyos klasszikus és annyit emlegetett bio-pszicho-szociális fájdalom. Az egyes fájdalomérzetek keverten is előfordulhatnak. Lehet, hogy a fájdalom nociceptívként kezdődött, amit később felnagyítanak bizonyos környezeti tényezők, genetikai eltérések, a rossz alvásminőség, a depresszió, a szorongás, a rossz szociális helyzet, vagy épp a munkahelyi konfliktusok, vagyis pszichoszociális faktorok. 

A fájdalomtípusok kezelése nagyon sokrétű. Az egyik mód a farmakológiai, vagyis gyógyszeres kezelés, a másik a nem farmakológiai, vagyis a nem gyógyszeres terápia. A gyógyszeres kezelés elsősorban az akut fájdalomnál jön szóba, ahol minél előbb meg kell szüntetni a fájdalmat, csökkenteni a gyulladást. Ha ismerjük a fájdalom pontos hátterét, van kimutatható szöveti károsodás, vagyis nociceptív a fájdalom akkor elsősorban a paracetamol, a non-szteroidok, és a metamizol jönnek számításba per os, intravénás, intramuszkuláris vagy infúziós készítmények formájában. A neuropátiás fájdalomnál sokkal inkább az antikonvulzív, tehát az epilepszia elleni, készítmények és az antidepresszánsok választandóak. Ezeket a neuropátiás fájdalomcsillapítókat szigorúan szakorvosnak kell indikálni. A legtöbb ilyen gyógyszert diabetológus vagy neurológus írhatja fel kedvezményesen. Ezeken kívül alkalmazhatók olyan fájdalomcsillapítók, mint a topikális készítmények, a különböző nem szteroid tartalmú krémek, sprayk, tapaszok és a gyengébb vagy erősebb opioid származékok. Illetve hatékony megoldást jelent a különböző intervenciós technikák alkalmazása is. Úgy mondhatjuk, hogy az egyes fájdalom variánsoknál vannak első és másodvonalbeli ajánlások a fájdalom jellegétől függően. A gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiát általában fizioterápiás és különböző alternatív módszerekkel lehet kiegészíteni. 

A reumatológus, rehabilitációs szakorvosok konzervatív, műtét nélküli eljárásokat alkalmaznak. Sokszor így is leküzdhető a krónikus fájdalom, bár általában ez az érintett részéről is aktív közreműködést kíván. 

Krónikus fájdalom esetén elsősorban nem farmakológiai kezeléseket, részesítjük előnyben. Ezek a különféle fizioterápiás, gyógytorna, masszázs, elektroterápiás és alternatív terápiás módszerek. Ha nem segítenek, akkor természetesen gyógyszeresen avatkozunk be. A terápiarezisztens eseményeknél a krónikus fájdalomszindrómában fontos szerepe van a pszichoterápiának is. 

A kezelés lehet unimodális, amikor csak egy típusú és egy hatásmechanizmusú gyógyító eljárást alkalmazunk; lehet multimodális, amikor különböző hatásmechanizmusú terápiát alkalmazunk; és lehet multidiszciplináris, amikor különböző szakmákat próbálunk összehangolni a fájdalom csillapítása érdekében. Krónikus fájdalom szindróma esetén napjainkban ez lenne az ideális fájdalomcsillapítási módozat. Ennek kivitelezése azonban sajnos nem mindig sikerül, mert egyelőre nincsenek kidolgozott betegutak. Fontos szerepe van ebben a betegedukációnak,  melynek segítségével a beteg tájékozódna  a különböző fájdalomcsillapítási eljárások indikációiról, kontraindikációiról, s hogy melyik eljárás vagy gyógyszerforma lenne számára a legideálisabb,  aminek köszönhetően talán nem generálódnának felesleges betegutak. Ha az érintett tudja, hogy milyen típusú fájdalma van és hova menjen először, hol kapja meg az ideális fájdalom csillapítást, akkor sokkal gyorsabban jut megfelelő kezeléshez és hamarabb szűnhet meg a panasza.

Ki kezelje a fájdalmat? 

Kezelheti minden szakorvos, akár reumatológus, akár ortopédus, akár neurológus, stb. aki megfelelő elméleti és gyakorlati képzettséget szerzett a fájdalomcsillapításban, és ismeri a hazai és nemzetközi irányelveket.

Igaz, hogy a férfiak rosszabbul tűrik a fájdalmat?

Az IASP-nek 2024-ben fő témája volt a nők és a férfiak közötti fájdalom különbségnek a kutatása. Korábban erősen tartották magukat a sztereotípiák, mint például „erős férfi, gyenge nő”. Ez azonban nem ilyen egyszerű, hisz számos biológiai különbség van a két nem között, ami a fájdalommegélésre hat, ugyanis különbség van a genetikában, az immunrendszerben, a fájdalomra adott válaszban, a hormonális eltérésekben, hiszen az ösztrogén és a progeszteron elsősorban a nők esetén csökkenti a fájdalom küszöböt, és jobban érzékenyít a fájdalomra. A férfiak nem nagyítják fel a fájdalmat, sokkal kevesebbet mennek fájdalom ambulanciára. A férfiaknál a tesztoszteron véd a fájdalom ellen. Ezen kívül nagy epidemiológiai felmérések azt is kimutatták, hogy a nők több fájdalmat élnek meg az életük során. Gondolok itt a kismedencei fájdalomra, a szülésre, a terhességre, de gyakoribb körükben a migrén, több a derékfájdalom is. 
A nőknek és a férfiaknak más a fájdalomreakciójuk is. A legjobb út az lenne, ha a személyre szabott fájdalomcsillapító kezelések tervezése során ezt is figyelembe vennénk, de egyelőre ez most még gyerekcipőben jár. A cél az volna, hogy egy igazi, egyénre szabott terápiát dolgozzanak ki, ami még a nők és a férfiak közötti különbségeket is figyelembe veszi.

Milyen összefüggés van az alvás és a fájdalomérzet között? 

Mint tudjuk, szinte közhely, hogy a rosszul alvóknál a fájdalom fokozódik, illetve a fájdalom fokozza a rossz alvást. Ugyanis a megszakított alvás érzékenyíti a fájdalom stimulusukat és ezáltal a fájdalmat sokkal erősebben érzik egy-egy rossz felébredő impulzus során. Mindig meg kell kérdezni egy krónikus fájdalomban szenvedő betegtől, hogy milyen az alvása, mert ha problémás, akkor azt is kell kezelnünk.
Az interjú a Kossuth Rádió Felfedező az egészségről című műsorában elhangzott információk alapján készült (műsorvezető: Veres Ágnes, hangmester: Schwarz Nóra, felelős szerkesztő: Bicsák Eszter).