„Azért vonzott az intenzíves ápolás – ragadja magához a szót Kati –, mert hihetetlenül izgalmas munkakör. Rendkívül gyorsan kell gondolkodni és dönteni. Sokrétűek a feladatok, sok mindenre kell figyelni. Kommunikáció szempontjából is tartogat kihívást. Tudni kell kommunikálni a hozzátartozókkal, sokat kell beszélgetni a betegekkel. Meg kell találni a közös hangot a gyerekekkel, idősekkel egyaránt. Erős kapcsolódást igényel, hisz személyre szabottan vagyunk ott a beteggel, 24 órában” – világít rá az intenzíves ápolás szépségeire.
„Úgy ápolj, mintha te feküdnél ott!”
A hivatás napfényes oldalára terelődik a szó. „A CT-ben, MR-ben való fekvés egy kiszolgáltatott állapot. Nem könnyű elviselni a mozdulatlanságot. Kell a támogatás, a türelmes instruálás. Van, amikor onnan indulunk, hogy a beteg kijelenti: nem fekszik be. „De hát akkor hogy lesz meggyógyítva?” – kérdem tőle. Majd lassacskán meggyőzöm, és elmondom, mit tehet azért, hogy sikerüljön. Első lépésként az is jó, ha próbaképp picit befekszik. Beszélgetünk egy csöppet, aztán eljutunk addig, hogy végig tudja csinálni a vizsgálatot” – ecseteli a mindennapok sikerélményeit Gabi.
„Emlékszem, volt egy görög női páciens, aki eljött, majd közölte, hogy nem fekszik be az MR-be” – folytatta Gabi. „Vázoltam neki, mire számíthat, mi segíthet. Messziről indultunk. Majd végül megtört a jég, befeküdt, és sikerült a vizsgálat. A következő alkalommal elmondta: végtelenül hálás, mert ő még ilyen türelmet sosem tapasztalt.”
Ahogy belemerülünk az élményekbe, kirajzolódik: az empátia, a beleérző képesség adja az alapját a jó kapcsolódásnak. Kati mesél egy mélyről jövő hajtóerőről, törekvésről, hogy ott legyen a beteg mellett, és segítsen, ha szükség van rá. Főiskolán volt egy gyakorlatvezető ápolónője – emlékszik vissza –, aki megfogalmazta azt az ars poeticát, ami szerint azóta is végzi a munkáját: „Úgy ápolj, hogy azt add, amit a beteg helyében te is elvárnál!” – summázza a mentortól hozott gondolatot.
Gabi tapasztalata is megerősíti az empátia jelentőségét. „Kipróbáltam, milyen az MR-ben feküdni, hogy tudjam, mit érez a beteg” – említi. Elmondása szerint ebből az élményből merítve jött rá, mire van szüksége valójában a pácienseknek. Hova kell párna és szivacs, hogy válik könnyebbé a művelet. Ezáltal pontosabb képet kapott arról, mit éreznek a betegek, mivel teheti komfortosabbá számukra a vizsgálatot.
