Akik nem engedik el a betegek kezét - beszélgetés kollégáinkkal a magyar ápolók napja alkalmából
Február 19. a magyar ápolók napja. 1817-ben ezen a napon született Kossuth Zsuzsanna, aki az 1848-as szabadságharc során megszervezte a sebesültek ellátását. Ebből az alkalomból kérdeztük pályaválasztásáról, hivatása kihívásairól és szépségeiről Szabó Szilviát, intézetünk diplomás ápolóját, valamint a Budai Egészségközpont a kollégáit: Hasulyó Szilvia műtős szakasszisztenst és Kozmáné Tóth Eszter szakasszisztenst.
Egyenesen a műtőből érkezve, műtőssapkával a fején csatlakozik beszélgetésünkhöz Szilvia, aki a számára eddig ismeretlen kolléganőivel hamar megtalálta a közös hangot. Rövid bemutatkozás és ismerkedés után Eszter ragadja meg elsőként a szót, hogy elmesélje történetét. „Szülésznőként kezdtem az egészségügyben dolgozni, de gyermekeim megszületése után asszisztensi munkát vállaltam, mert így családbarát időbeosztás mellett megőrizhettem a hivatásomat is.”
Az Országos Gerincgyógyászati Központban ápolói tevékenységet végző Szilvia pedig így folytatta: „Számomra fontos volt, hogy másokon segíthessek és emberekkel foglalkozhassak. Bár betegellátásként emlegetjük, szerintem mi tényleg ápolunk, nem csak ellátunk. Úgy érzem igazán sikerült megtalálni a helyemet” – fejezi be fellelkesülve válaszát.
Végül a Budai Egészségközpont műtős szakasszisztense emlékezik vissza miért választotta ezt a hivatást: „Gyerekként nagymamám gondozásra szorult, amiben segítettem én is, ezért már ekkor beláttam, milyen fontos ez a munka. Végül öt évig dolgoztam ápolóként a sürgősségi osztályon. Szerettem nagyon a pörgést és azt, amikor valakit szó szerint meg kellett menteni pl. egy stroke miatt. Sokan megijednek egy ilyen helyzetben, számomra viszont az ezzel járó adrenalin és felelősség tette izgalmassá.”
A mindennapi kihívásokkal való megküzdésben mindnyájan a kommunikáció fontosságát hangsúlyozták. Fontos, hogy a betegek saját egészségük érdekében megértsék mit tehetnek és mit nem egy műtét után. Számukra is komfortosabb, ha tudják mi történik velük egy operáció során, de az is segítség, ha egy rendelőben tudják, hol tehetik le a kabátjukat, táskájukat. „A kommunikációnak köszönhetően érzi a páciens, hogy biztonságban van és segítünk neki, amikor szüksége van ránk” – foglalja össze Eszter.
Utolsó kérdésünkben a szakma szépségeiről kérdeztük kollégáinkat. Ekkor Hasulyó Szilvia műtős szakasszisztens meghatódva idézett fel több esetet is, amikor a páciensek hálájukat fejezték ki: „Ezt a hivatást csak szívvel lélekkel lehet csinálni, hiszen emberi életekre van hatásunk. Amikor az emberek kapcsolatba kerülnek velünk, általában aggódnak az egészségük vagy családtagjuk miatt, ezért mikor köszönetet mondanak az mindig szívből jön. Nagyon megható és jó érzés volt, mikor a járvány idején megtapsoltak minket” – mondja elcsukló hangon Szilvia.
„Azért is szeretem ezt a munkát, mert gyakorlatias – veszi át a szót intézetünk diplomás ápolója, Szabó Szilvia. – Fontos persze az elmélet, de nekünk tényleg ott kell állni a beteg mellett és kísérnünk kell őket. Rengeteg pozitív érzelem szabadul fel bennem, amikor tudunk valakinek segíteni. Emellett sokat jelent, hogy egy támogató közösség részese lehetek”. „Aki elhivatottságot érez magában az semmiképp ne hagyja magát eltántorítani – folytatta Eszter. – Aki úgy érzi, hogy segíteni akar, annak sose késő, nem csak fiatalon lehet ezt a szakmát elkezdeni. Magam is ismertem olyan kollégát, aki 10 évvel később kezdett el tanulni. Sokszor nehéz a munkánk, de a hála valamilyen formában mindig megérkezik előbb vagy utóbb.” – osztotta meg záró gondolatait intézetünk szakasszisztense.
Köszönjük munkatársainknak, hogy megosztották gondolataikat, személyes élményeiket hivatásukról! A magyar ápolók napján minden egészségügyben működő kollégának köszönetünket fejezzük ki, munkájukhoz jó egészséget kívánunk!