Hazafiúi helytállás, kiemelkedő orvosi pálya
Ez a cikk több mint 2 éve frissült utoljára. Kérjük, olvasáskor vegye ezt figyelembe!
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során számos orvos szolgált a honvédségben. A későbbi évtizedekben sokuk írta be magát a magyar orvostörténet aranykönyvébe tudományszervezői, oktatói tevékenységével.
Balassa János (1814 – 1868) 1843-tól 1868-ig a sebészet rendes tanára a pesti egyetemen. 1848-1849-ben az orvosi kar igazgatója és a magyar közoktatásügyi minisztériumban tanácsos. A szabadságharc alatt a honvédkórház igazgatója, utána fogságot szenvedett, 1851-től foglalhatta el ismét a tanszékét. Ő kezdeményezte az Orvosi Hetilap megalapítását. Fő szorgalmazója volt az Országos Közegészségügyi Tanács létesítésének, melynek első elnöke lett. A korszerű magyar sebészeti oktatás és gyakorlat megteremtője.
Markusovszky Lajos (1818-1893) ott volt a márciusi ifjak között, 1848 őszén előbb sebesülteket ápolt a sebészeti klinikán, majd a honvédorvosi tanfolyamon a „sebészi kötszer- és műszertan" előadója volt. 1848 novemberében honvédorvosi szolgálatot vállalt, Görgey seregében törzsorvos volt. Amikor Görgey az ácsi csatában súlyos fejsérülést szenvedett, őt rendelték mellé kezelőorvosnak.
A kiegyezés után megalakult Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Eötvös József előbb az orvosi ügyek, majd az összes egyetemi ügyek vezetésével bízta meg. Fő szorgalmazója volt az egészségügyi-közegészségügyi reformoknak, az iskola-egészségügynek, az egészségügyi felvilágosításnak.
Lumniczer Sándor (1821-1892) aktívan részt vett a szabadságharcban. Zászlóalj-főorvos, később Görgey törzsorvosa, majd igazgató törzsorvosa lett. 1849 júniusában a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetőjévé nevezték ki. Részt vett a pesti Orvosegyesület munkájában, amelynek később elnöke lett (1880-1886).
Duka Tivadar (1825-1908) 23 éves korában még jogászként jelentkezett nemzetőrnek. A vereséggel végződött schwechati csatában tanusított bátor magatartása miatt Görgey Artúr segédtisztjévé fogadta. Angliai emigrációban 1853. decemberében szerezte meg orvosi diplomáját és azzal együtt kapta kézhez az indiai bengáli hadsereghez szóló orvos századosi kinevezését is. 25 évnyi angol katonaorvosi szolgálat után szerelt le, visszatért Londonba és ott élt haláláig, a magyar orvostudomány első számú „követe” lett az angol fővárosban. Élete másik nagy feladata Körösi Csoma Sándor élete utolsó éveinek felkutatása és nyilvánosság elé tárása volt.
Tisztelettel adózunk a magyar orvoslás nagyszerű egyéniségeinek, akik hazafiúi helytállásukkal és kiemelkedő szakmai tevékenységükkel példát mutatnak a XXI. század embert próbáló kihívásaival megküzdő orvosoknak.
(Megemlékező írásunk Dr. Kapronczay Károly orvostörténész írásai és Dr. Kazai Anita cikke alapján készült)