Témavezető: Dr. Lazáry Áron tudományos igazgató, Programvezető: Dr. Szendrői Miklós egyetemi tanár, Iskolavezető: Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár voltak.
Interjúnkban kutató orvosunkat a témaválasztásról és a kutatási tapasztalatairól kérdeztük.
Hogyan történt a témaválasztás, mióta foglalkozik a szeptikus szövődmények témakörével?
Még az orvostanhallgató évek alatt kezdtem el foglalkozni a nyaki porckorong protézis implantációval kezelt betegek eredményeinek az elemzésével a kórházban. Ezt követően kaptam lehetőséget dr. Varga Péter Pál Főorvos Úrtól, hogy PhD hallgatóként folytathassam tudományos tevékenységemet itt az Országos Gerincgyógyászati Központban. Az orvostanhallgatói évek során megkezdett munka folytatása mellett fokozatosan kapcsolódtam be és mélyültem el a degeneratív lumbális patológia miatt kezelt betegek panaszainak a mindennapos életre gyakorolt hatásait feltáró, önkitöltős állapotfelmérő kérdőív (COMI Back) magyar nyelvű verzióját kifejlesztő munkacsoport életébe. Majd a kórházunk szeptikus részlegén eltöltött osztályos orvosi évek hatására jött az ihlet, és a motiváció, hogy a sebfertőzéssel kezelt betegeknél hogyan funkcionál ez a kérdőív, melyek a hosszú távú, állapotfelmérők által mérhető eredmények, és egyáltalán melyek a szeptikus szövődmények rizikótényezői. Ebben az „irányváltásban” témavezetőm, Lazáry Áron maximális mértékben támogatott és minden segítséget megadott.
Miért tartja jelentősnek/érdekesnek a témát?
A degeneratív gerincbántalmak műtéti kezelései az esetek túlnyomó többségében életminőséget javító, sikeres műtéti technikák. Ugyanakkor vannak olyan potenciális szövődmények, amelyek ezeket az elérhető műtéti eredményeket veszélyeztetik. Szakirodalmi adatok alapján a betegek által a legzavaróbbnak ítélt szövődmény a sebgyógyulási zavar, sebfertőzés kialakulása. Ezt a gerincsebész társadalom is felismerte, és ennek következménye, hogy évről évre exponenciálisan növekszik a rizikóbecsléssel, szeptikus szövődmény utáni eredményekkel, megelőzési lehetőségekkel kapcsolatos közlemények száma, amely az operáló orvosok motivációját és elkötelezettségét is visszatükrözi a probléma megoldása érdekében.
Miért a lumbális gerincműtétekre vonatkozó adatokat vizsgálták?
A szeptikus témában megjelent gerincsebészeti szakirodalmi publikációk feltérképezése során kutatócsoportunk észlelte, hogy a napjainkban rutinnak mondható gerincsebészeti beavatkozások (discectomia, decompressio vagy fúzió műtétek) utáni szeptikus szövődményekről arányaiban nagyon kevés információ lelhető fel. Ennek ösztönzésére is döntöttünk a lumbális gerincszakaszon végzett rutin műtéti kezelések rizikótényezőinek, eredményeinek elemzése mellett.
Különböző konferenciákon a vizsgálat ismertetése során milyen visszajelzések érkeztek?
A témaválasztás és a szeptikus szövődményekkel kapcsolatos eredményeink őszinte, tudományos igényességű közlése valamennyi tudományos fórumon pozitív visszajelzést kapott. Azon statisztikai módszertan, amelyekkel eredményeinkhez jutottunk, a rutin gerincsebészeti beavatkozásokkal kapcsolatos közlemények sorában gyakorlatilag unikumnak számít, amely az eredmények értékességét és pozitív megítélését tovább erősítette.
Melyek a 2009-2012ig tartó vizsgálat legfontosabb eredményei?
Kutatócsoportunk munkájának eredményeként kifejlesztésre került a nemzetközi gerincsebészeti praxisokban is széles körben alkalmazott – és az Országos Gerincgyógyászati Központban is rutinszerűen használt – COMI Back kérdőív magyar nyelvű verziója. Emellett olyan szeptikus szövődmény rizikóbecslésére alkalmas algoritmust tudtunk kifejleszteni, amely a rutin lumbális gerincsebészeti beavatkozások előtt egy kézzel fogható és a mindennapi gyakorlatban is jól használható segítséget nyújt a gerincsebészek számára. Szeptikus szövődmény utáni hosszú távú eredményekkel kapcsolatos tapasztalataink is előremutatóak, a szövődmény sikeres kezelése esetén a funkció-specifikus kérdőívekkel mért visszajelzések alapján ugyanolyan jó eredmények prognosztizálhatóak, mint a szövődményt el nem szenvedő betegek esetén.
Miért fontos a rizikóbecslés, milyen módon csökkenthetőek a szövődmények az adott rizikócsoportokban?
Az Intézetünkben végzett műtétek jelentős része elektív indikációjú, vagyis tervezett időpontban végzett műtét. A műtéti eredmények optimalizálása érdekében kiemelt jelentősége van annak, hogy minden rizikófaktor még műtét előtt felismerésre és lehetőség szerint kezelésre is kerüljön. A cél, hogy ezekből a rizikótényezőkből fakadó potenciális szövődmények kialakulását minimalizáljuk és így a műtéti eredményeket megőrizzük.
Mi szükséges az eredményes komplikációkezeléshez?
A komplikáció kezelésének egyik legfontosabb eszköze a megelőzés. Amennyiben a szövődmény már kialakult, úgy lehetőség szerint a lehető leghamarabb fel kell ismerni és ellátni. Vannak olyan típusú szövődmények, amelyek krónikus jellegűek, és nem lehet azonnal elhárítani őket. Ezekben az esetekben az adekvát kezelések biztosítása mellett fontos a beteg folyamatos, személyes támogatása.
Van olyan üzenete a vizsgálatának, amely a páciensek számára is érdekes, tanulságos lehet?
Kutatócsoportunk vizsgálatainak egyik legfontosabb üzenete, hogy a műtét előtt beazonosítható – és a legtöbb esetben az altatóorvosi kivizsgálás során aneszteziológus kollégáink által nevesített – rizikótényezők legyenek kezelve, akár teljesen megszüntetve. Fontos felismerniük a betegeknek, hogy ez egy olyan pont, ahol személyesen is bekapcsolódhatnak, és egyben aktívan tehetnek a műtéti eredmények optimalizálásáért a szeptikus szövődmények minimalizálása révén. Mindezek elsődlegesen az ő érdeküket – és nem a gerincműtét időpontjának a késleltetését – szolgálják.
Milyen kutatási tervei vannak a közeljövőben?
A szeptikus szövődmények kezelése sokszor kelti bennem azt az érzést, hogy futunk a baj után. Reményeim szerint a jövőben sikerül kutatócsoportunk tudományos tevékenysége és a klinikus kollégákkal történő közreműködés révén a baj elébe is menni, és olyan prevenciós eljárásokat kidolgozni, meghonosítani Intézetünkben, amely révén tovább tudjuk csökkenteni, akár ténylegesen minimalizálni a gerincműtétre kerülő betegek szeptikus szövődményeinek a rizikóját, így elősegítve a sokszor hosszú és fáradtságos műtétek eredményeinek az optimalizálását.