A korosodással járó izomtömegvesztés (primer szarkopénia) korai jele

A szarkopénia progresszív, és generalizált izomtömeg- és izomerővesztés, - amiről már korábbi cikkünkben beszámoltunk – s mely kórkép az egyre növekvő számú idősödő populáció gyakori, a fizikai teljesítményt és a napi aktivitást erősen korlátozó jelensége. A korhoz köthetően az izmok sorvadása felgyorsul, az izomrostok száma és mérete csökken. Dr. Ferenc Mária reumatológus, fizioterápiás és mozgásszervi rehabilitációs szakorvost a primer szarkopéniáról kérdeztük.

Az elsődleges (primer) szarkopénia oka maga a korosodás, a másodlagos (szekunder) szarkopénia számos egyéb belgyógyászati, szisztémás reumatológiai és daganatos betegség részjelensége, mely jelentősen csökkenti a mobilitást és az általános állóképességet. Oszteoporózisban fokozza a törési rizikót, mivel súlyos szarkopéniában az esések száma bizonyítottan megháromszorozódik.

A kórisme diagnosztizálása – az izomfunkciók tesztelése, és az izomtömeg mérése (MR, quantitatív CT, ultrahang és DEXA készülékkel) – ma még rutinszerűen nem hozzáférhető, de egyre több tudományos publikáció és nemzetközi munkacsoport foglalkozik a kórképpel, felismerve annak jelentőségét, és felhívva a figyelmet a megelőzés fontosságára.

Amíg a korábbi megfigyelések elsősorban a teljes test izomtömeg csökkenésre fókuszáltak, az újabb tanulmányok a régióspecifikus, combizom szarkopéniára, mint a kórképet jósló korai diagnosztikus marker jelentőségére hívják fel a figyelmet.

Az alábbi képen láthatók az elől elhelyezkedő térdfeszítő izmok, melyek elsősorban megnyúlásra hajlamos izmok, mint a négyfejű combizom, vagy musculus quadriceps, mely négy különböző fejjel ered. A térdhajlító izmok hátul futnak a combon, megrövidülésre hajlamosak, mint a kétfejű izom, vagy biceps femoris. A három hajlító izom összefoglaló neve Hamstring izomcsoport.

A Takashi Abe és munkatársai által vezetett munkacsoport 2014-ben, - melyet az óta több követett - érdekes és értékes megfigyelésről számolt be a régió specifikus combizom szarkopénia prevalenciáját (előfordulási gyakoriság) illetően. Tanulmányuk célja az volt, hogy összehasonlítsák a teljes testizomzatra vonatkozó szarkopénia előfordulási gyakoriságát a régió specifikus combizom szarkopénia prevalenciájával a különböző korcsoportú japán férfiaknál és nőknél.  A teljes test izomtömeg mérést ultrahangvizsgálattal nyert egyenletek alapján számoltak ki, az izomvastagságot átkonvertálták izomtömeggé. Az eredményeket nem-és korcsport szerinti referenciaértékekhez viszonyították. A régió specifikus combizom tömeg elülső/hátulsó combizomzatra vonatkozó normális aránya 50-50%. A méréseket 6 helyen a test elülső és hátulsó részein (felkar, törzs és comb) végezték álló pozícióban. Meglepő és figyelemre méltó eredmények születtek.

Teljes testtömeg index által észlelt szarkopénia előfordulási gyakorisága

A teljes test izomtömegre vonatkozó szarkopénia index által észlelt prevalencia ráta a nőknél a korral növekvő százalékot mutatott: 3% volt a 60 év alatti hölgyeknél, 7% a 60-69 éveseknél, és 24 % a 70-85 éveseknél.  Férfiaknál 7% volt 60 év alatt, 33% 60-69 éveseknél, 47% volt a 70-85 év közöttieknél. Minden korcsoportban a férfiaknál magasabb százalékban észlelték a teljes test izom tömegre vonatkoztatott szarkopénia előfordulását.

A régió specifikus combizom szarkopénia előfordulási gyakorisága

A régió specifikus combizom szarkopénia prevalencia aránya a nőknél 38% volt a 40-49 éves, 67% a 60-69 éves és 75% a 70-85 éves korban, míg férfiaknál 18% volt a 40-49 éveseknél, 40% a 60-69 éves és 58% a 70-85 éves korcsoportban. Ebben az esetben a nőknél volt minden korosztályban magasabb a szarkopénia ráta.

A tanulmány említésre méltó eredménye, hogy a teljes testizom tömeg szarkopénia a korhoz köthetően fokozatosan emelkedő százalékban fordult elő mindkét nemben, de a korhoz köthető régió specifikus combizom szarkopénia lényegesen magasabb százalékú prevalenciás rátát mutatott mindkét nemben, különösen a nőknél. A combizom szarkopénia előbb jelenik meg, mint azt az egész testizomzat tömegében észlelnénk, s a combizomzatban is elsősorban az elülső – combfeszítő izmok – arányának csökkenését figyelték meg előbb és nagyobb százalékban.

A jelenség oka többtényezős.  Egyrészt a kor jelentős előrehaladtával az elülső combfeszítő izmok aktivációja nagyobb mértékben csökken (a motoros egységek régió specifikus vesztesége a kor emelkedésével arányosan változik) más izomcsoportokhoz képest, másrészt bizonyos izmok a mikrostruktúrája is eltérő mértékben változik a korosodással.  Ismert tény, hogy az inaktivitás miatti izomatrófia (sorvadás) mindig nagyobb mértékű az anti- gravitációs izmokban, (quadriceps izom) mint ellenpárjainkban (biceps izom).

A combizomerő – elsősorban- a combfeszítők erejének - a csökkenése az oka a szarkopénia bevezető tüneteinek, (korai fizikai fáradékonyság, hosszabb gyaloglás megerőltetővé válik, kimerítő a lépcsőn járás, a székből felállás nehezítetté válik). Tehát a műszeres diagnosztikai vizsgálatok elvégzése nélkül (melyek ma még csak tudományos céllal hozzáférhetők) is időben kell gondolni a szarkopénia fenyegető jelenlétére, melyben a korai diagnosztikus jel a régió specifikus combizomerő csökkenése.  

A megelőzés egyik fontos tényezője a napi rendszerességgel végzett combizomerősítő tréningek, ellenállásos gyakorlatok végzése gumiszalaggal, lépcsőzés, enyhe emelkedőn végzett séta, hegyi túra, szobakerékpározás, de akár az egyszerű sík úton történő napi fél-háromegyed óra lassú- vagy közepes tempójú séta.

Olvassa el korábbi cikkeinket a korosodó gerinc változásaival és a szarkopéniával kapcsolatban!