Gyógyulás természetes energiákkal: a fizioterápia lehetőségei

Az orvosi gyógyító munkát, a gyógyszeres illetve műtéti terápiákat számos olyan eljárás segíti, amelyek természettől kapott energiákra épülnek, illetve a mozgás hatásmechanizmusát használják a beteg állapotának javítására. Tudjon meg többet a fizioterápia – lehetőségeiről!

A laikus szóhasználatban két kifejezést is találunk ezeknek a kezelési módoknak a jelzésére. Először is tegyük helyre a fogalmakat: mi a különbség a fizioterápia és a fizikoterápia között?

A fizioterápia tágabb fogalom, a görög füzosz, ’természet’ szóból származik, általában a természet adta lehetőségek hasznosítását jelenti a gyógyászatban. Ennek része a fizikoterápia is, amely a természetes és mesterségesen előállított energiák (nap, víz, levegő, hőmérséklet, elektromosság, mágnesesség, polarizált fény, ultrahang, és a talán legfontosabb, az emberi mozgás) hatására épülő kezeléseket foglalja magába. Ezek a módszerek külsőleg hatnak, kiegészíthetik az invazív beavatkozásokat, így a műtéti eljárások hatékonyságát képesek növelni, annak eredményét tartóssá tenni. A fizikoterápia ezen belül egy szűkebb fogalom: valamilyen konkrét energiát használunk fel a gyógyításra,  például az elektromosságot (TENS), ultrahangot, polarizált fénysugarakat, legújabban a mágnesességet is. A szakorvosok egyénre szabottan ajánlanak fizioterápiás kezeléseket a mozgásszervi elváltozások gyógyítására, legtöbbször kombinálva ezeket, mivel együttes alkalmazásuk erősíti hatásukat. Így például a beteg elektroterápia, az ultrahang-, esetleg a mágneságyas kezelés mellett gyógymasszázst is kaphat, illetve speciálisan az állapotához igazított gyógytornaprogramot is összeállítunk a részére. A mozgásszervi betegek számára a fizioterápia talán leghangsúlyosabb területe a mechanoterápia, amihez a gyógytorna, a gyógymasszázs és az ultrahangkezelések is tartoznak.

Milyen betegségek esetén alkalmazható a gyógytorna és milyen eredményeket lehet elérni vele?

Fontos, hogy a gyógytorna nemcsak kezelésre alkalmas, hanem a mozgásszervi betegségek megelőzésére is, segítségével például megőrizhető a gerinc egészsége. Kialakult betegség esetén pedig a konzervatív, vagyis a nem műtéti kezelésen részesülő betegek terápiáját hatékonyan egészíti ki a célzott, személyre szabott gyógytorna. A harmadik terület pedig, ahol széleskörűen alkalmazzuk ezeket a módszereket, az a műtét utáni rehabilitáció, ahol a műtéten átesett beteget az állapotának megfelelő gyógytorna segíti a felépülésében, a funkció helyreállításában. A fiatalok körében a testtartásproblémák, a gerincferdülés szorul leggyakrabban korrekcióra, a középkorúak esetében az ülő életmód, a túlsúly miatt kialakuló mozgásszervi elváltozások, gerincproblémák miatt van szükség fizioterápiára, az idős korosztály tagjainak pedig a különböző eredetű, például csontritkulás miatti gerincdeformitások okoznak panaszt, amelyet enyhíteni, kezelni kell. A fizioterápiás kezelés, ezen belül a gyógytorna feladata a beteg fájdalmainak csillapítása, a mozgásszervi funkciók helyreállítása, a lehető legteljesebb megtartása. A betegnek a számára egyedileg összeállított gyógytornát el kell sajátítania, és minden krónikus mozgásszervi betegség esetén otthon is rendszeresen végeznie kell ahhoz, hogy ezt a célt el lehessen érni vele.

Mikor lehet elkezdeni ezeket a foglalkozásokat? Akut esetben, heves fájdalomérzet mellett a beteg kíméletre szorul, vagy jobb minél előbb belevágni a komplex fizioterápiás programba?

Minden eset, minden beteg más és más, a kezelés módját és idejét egyénileg kell a szakorvosoknak eldönteni. A fizioterápia módszerei általában hatékonyak a legtöbb mozgásszervi megbetegedésből eredő fájdalom (valamilyen deformitásból, sérülésből, kopásból vagy gyulladásból fakadó hátfájás, derékfájás, vagy nyakfájás) esetén is.

A gyógytornát az első, heveny állapot lezajlása után érdemes megkezdeni, amikor a szakorvos kizárta az esetleges műtét szükségességét.

A gerincproblémák gyakran járnak az adott gerincszakaszon a mozgás beszűkülésével, fájdalmasságával. A gyógytornász mobilizálhatja az érintett területet, aktív vagy passzív módon: vagy a beteg irányított, önálló mozgásával, vagy az ún. manuálterápiával, az ízületeinek mobilizációjával. Ha a fájdalom oka a túlságosan magas izomtónus, ennek csökkentésére a fizioterapeuta különböző lágyrész mobilizációs technikákat alkalmazhat. A krónikus fájdalom szindrómáknál az aktív terápiás formákat részesítjük előnyben a passzív technikákkal szemben. Ha a gerinc tartásbeli eltérését kell korrigálni, a passzív terápiás formát mindig ki kell egészítenie aktív mobilizációnak is, ezen kívül ilyenkor a fizioterapeuta életviteli, ergonómiai tanácsokkal is ellátja a beteget.

Ha műtétet követő rehabilitációról van szó, gyógytornászaink közvetlenül a műtét után felkeresik a beteget, már a kórházban megtanítják arra a tornára, amelyre az állapota alapján szüksége van. Ezt otthon rendszeresen végeznie kell, illetve járóbetegként az intézetben csoportos gyógytorna foglalkozásokon is részt vehet. Később a rehabilitáció során a gyakorlatsorok kiegészülnek, a terhelést fokozatosan növeljük, hogy a mozgásfunkció mind jobban helyreálljon.

A fizioterápia mely módszereit alkalmazzák a leggyakrabban?

Intézetünkben számos fizioterápiás eljárást alkalmazunk sikerrel.

Az egyik a manuálterápia, amely a kézzel végzett technikák közé tartozik: a manuálterapeuta különféle fogásokkal kezeli a lágyrészeket, ízületeket, a környéki idegrendszert a gerinc, a végtagok, továbbá a különböző szövetek (izom, ín, szalag, porc) sérüléseinek, kopásos-gyulladásos elváltozásainak helyreállítására és gyógyítására. Az eljárással növelhető a mozgásterjedelem, enyhíthető a fájdalom és a lágyrészekben zajló gyulladás, a szövetek lazíthatók, a mozgásfunkció javítható. A beteggel végeztetett szegmentális stabilizációs tréning célja a lokális és felületes izomzat aktivációja, állóképességének növelése, a fájdalmak csökkentése, a stabilizáló funkció javítása, ezzel az ízületek védelme a túlterhelésektől és mikrosérülésektől. A McKenzie-módszer alapvetően aktív mozgásterápiára épül, célja, hogy a beteg egyszerű, önállóan is végezhető gyakorlatokkal saját magát kezelje. A kezelés fontos része a kiújuló fájdalmak megelőzése. A Feldenkrais-módszer a mozdulat tudatos érzékeltelésén keresztül új mozgáslehetőségek felfedezéshez, ezáltal a fájdalom csökkenéséhez és a funkció és az általános közérzet, testtudat javulásához vezet. A Schroth-módszerrel a gerincferdülés kezelhető egyénre szabott tornagyakorlatok és speciális légzéstechnika felhasználásával. Csökkenthető általa a fájdalom, elkerülhető az állapotromlás és mozgásbeszűkülés. Ennél az eljárásnál is fontos, hogy a beteg az otthonában is rendszeresen végezze az elsajátított gyakorlatsorokat!