Előzzük meg a betegek eleséséből fakadó baleseteket, töréseket!
Ez a cikk több mint 2 éve frissült utoljára. Kérjük, olvasáskor vegye ezt figyelembe!
Az idős illetve a mozgásszervi betegek legnagyobb félelme, nehogy a korlátozott, nehézkesebb mozgásuk miatt elessenek, és ennek következtében sérülést, csonttörést szenvedjenek el. Bider Katalin ápolási igazgatót arra kértük, mutassa be, mit tesz az Országos Gerincgyógyászati Központ a betegek elesésének elkerüléséért az intézményen belül, és mit tehet a beteg és családja az otthonában ugyanezért.
Az elesés megakadályozása fontos ápolási feladat, amelyre a gyógyítóknak és a hozzátartozóknak egyaránt nagyon oda kell figyelniük. Miért ennyire veszélyes az idős betegek esetében ez a - normál körülmények között – apró baleset?
Az idős emberek csontjai többnyire már sérülékenyek, törékenyek, egyre többeket érint ebben az életszakaszban a csontritkulás is. Így olykor már egy rossz mozdulat is elegendő ahhoz, hogy súlyos sérülést, törést okozzon, az eséssel járó baleseteknek (amikor már a térdük vagy a test térd feletti része is földre kerül) pedig kiemelkedően gyakran van csonttöréses következménye. Különösen veszélyben vannak azok, akik mozgásszervi betegségeik miatt amúgy is nehézkesebben mozognak, a járáshoz segédeszközt, botot, mankót, járókeretet kell használniuk, és azok is, akik keringési zavaraik, egyéb betegségeik miatt hajlamosak a szédülésre, egyensúlyzavarra. Ezért az Országos Gerincgyógyászati Központban kiemelt figyelmet fordítunk a betegek biztonságára, az esetleges elesések megelőzésére és arra, hogy ha netán mégis bekövetkezik ilyen baleset, az a lehető legkisebb következményekkel járjon.
A betegelesési eseteket folyamatosan monitorozzuk. Mivel a legtöbb ilyen a műtétet követő időszakban fordul elő, mindent megteszünk azért, hogy megakadályozzuk. Az operált pácienseinket gyógytornászok keltik fel a műtét után, az első mozdulatokat az ő útmutatásaik alapján végzik. Az ápolóink figyelik azt is, hogy a betegek más, pl. belgyógyászati betegségekre milyen gyógyszereket szednek, így még nagyobb gondot fordítanak azokra, akiknél szédüléssel, egyensúlyzavarral járó keringési zavarok léphetnek fel.
Mit tehetnek a hozzátartozók a kórházban ápolt beteg biztonságáért?
Gondoskodjanak arról, hogy a beteg lábbelije megfelelő méretű, biztonságos, nem csúszós talpú legyen. Ha a betegnek szüksége van rá, legyenek könnyen elérhetően a keze ügyében a mozgását illetve a látását segítő eszközök, például a mankó, járókeret, bot, szemüveg. Ha tartanak attól, hogy megfelelően tudják-e segíteni a hozzátartozójuk mozgását, kérjenek tanácsot és segítséget az intézet munkatársaitól, és biztassák erre a beteg hozzátartozójukat is!
Melyek a legfontosabb elővigyázatossági rendszabályok, amelyeket a betegnek a kórházi tartózkodásuk alatt tanácsos betartani, hogy elkerülje az eséseket?
Fekvésből való felülés után lassan, óvatosan keljen fel, üldögéljen kicsit az ágy szélén, ne induljon el hirtelen! Ha szemüveges, akkor a szemüvegét még ülve vegye fel, ne a felkelés után kezdje el keresni maga körül! Ne bizonytalan papucsot, hanem biztonságos, lehetőleg zárt lábbelit használjon, amely nem csúszik, és jól illeszkedik a lábára (ha ennek felvételéhez segítségre van szüksége, szóljon munkatársainknak)! Ha a padlón csúszásveszélyes szennyeződést lát, például kiömlött valami, szintén jelezze! Ha takarítás után még vizes a padló, várjon egy kicsit az elindulással, amíg teljesen megszárad! Ha kicsit is bizonytalannak érzi magát, kérjen segítséget, ne induljon el egyedül! Ha új járássegítő eszközt, botot, mankót, kerekesszéket kapott, a használatát felügyelet mellett gyakorolja be, és csak utána induljon el egyedül! Használja a kapaszkodókat, lépcsőkorlátokat!
Amikor kórházi tartózkodás vagy műtét után a beteg hazatér, az otthoni körülményeit is az állapotához kell igazítani. Mire kell a lakáson belül vigyázni, hogy az elesés veszélyét a lehető leginkább lecsökkentsük?
Nagyon fontos tennivaló: még a beteg hozzátartozó hazaérkezése előtt végig kell járni a lakást, szabaddá tenni a beteg számára az útvonalakat az ágyától a fürdőszobáig, vécéig, konyháig, hogy véletlenül se maradjon ott olyan holmi, amelyben megbotolhat, még akkor sem, ha éjszaka kellene felkelnie. A felesleges kisbútorokat, dísznövényeket, ingatag állványokat, stb. is távolítsák el. A lazán leterített szőnyegeket vagy szedjék fel, vagy biztonságos csúszásgátlóval rögzítsék. Ha mozogna egy-egy padlóléc, lépcső, konyhakő, stb. még a beteg hazatérte előtt meg kell javítani. A fürdőszobában is csúszásmentes szőnyegre lesz szükség a kádban vagy a zuhany alatt. Legjobb egy stabil műanyag széket is elhelyezni a zuhany alá. Az ágy mellé a beteg számára jól elérhetően tegyenek egy kislámpát, és a folyosón, vécé közelében éjjel is hagyjanak égve egy lámpát, hogy ne sötétben kelljen kibotorkálnia. A kapcsolókat is érdemes sötétben világítóra kicserélni. Mindezek mellett az éjjeliszekrényen legyen egy zseblámpa is. A lépcső mind a két oldalán legyen korlát, a fürdőszobában, vécén pedig megfelelő magasságú kapaszkodókat ajánlatos felszerelni. A beteg otthon is viseljen olyan cipőt, amely biztonságos, nem csúszik, nem lötyög a lábán.
Az eséstől való félelem miatt sokan inkább kerülik a mozgást. Ön mit tanácsol, hogyan egyeztethető össze a biztonság és az amúgy egészséges aktivitás?
A testmozgásról lemondani nem szabad, minden élethelyzetben, még az ágyban fekvő betegeknek is szükségük van arra, hogy átmozgassák tagjaikat, aktivitással serkentsék a keringésüket. A betegnek konzultálnia kell orvosával, gyógytornászával, szakembereinkkel, és közösen lehet találni, ki lehet alakítani mindenki számára olyan mozgásformát, amely az állapotának megfelelő, biztonságos és egészséges. Ez lehet gyógytorna, séta, úszás, tai chi, gerinctorna, pilátes stb.