Együtt lehet élni az ízületi protézissel

Az életkor előrehaladtával egyre többen esnek át időskori csípő- és térdprotézis-műtéten. Bár első hallásra ez ijesztő, valójában rutinszerű beavatkozásról van szó. Erről is beszélt az Egészségesen a Hegyvidéken – Szabadegyetem legutóbbi előadásában dr. Lajos Éva szakorvos, aki hasznos tanácsokkal látta el az érdeklődőket.

Időskori csípő- és térdprotézis-műtétek, műtét utáni állapot címmel tartott előadást a MOM Kulturális Központban dr. Lajos Éva. Az Országos Gerincgyógyászati Központ szakorvosa az Egészségesen a Hegyvidéken – Szabadegyetem februári találkozóján ismertette a beavatkozásokkal kapcsolatos tudnivalókat. Elmondta, hogy a térd- és csípőízületet jelentős terhelés éri, a többi között ez is az oka lehet annak, hogy idővel ezeken a területeken betegségek és elváltozások alakulhatnak ki.

Az ízületek a csontok megszakított összeköttetései. A térdízületi üregben egy speciális csontfelszín-kiegyenlítő porc (meniszkusz) található, az ízületet kívülről a zárt ízületi tok fedi be, itt termelődik a mozgathatósághoz szükséges, hialuronsavat tartalmazó ízületi folyadék. Az ízületek porcfelszíneit sima üvegporc borítja, ennek köszönhetően zavartalanul illeszkedhet egymáshoz a két csontvég.

Az ízületi betegségeknek négy stádiuma különböztethető meg annak függvényében, hogy milyen károsodást szenvedett az ízületet borító üvegporc. A panaszok elsősorban 60 év felett jelentkeznek, előzményük rendszerint a porcsejtek anyagcserezavara. Ennek következményeként a porc elvékonyodik, és veszít folyadéktartalmából – e veszteség mértéke határozza meg az ízületi betegség súlyosságát.

Fontos kezdeti tünet az indulási fájdalom, később jelenik meg a terhelési fájdalom, ami pihentetéssel még elmúlik. Az előrehaladott ízületi porcfelszín-károsodás velejárója a nyugalmi fájdalom, ehhez társulhat a mozgáskorlátozottság, a környező izmok merevsége, az inak zsugorodása, az ízületi mozgásterjedelem beszűkülése, a sántítás.

Gyakori panasz a „recsegés, ropogás”, ami még nem feltétlenül utal betegségre, ugyanakkor lehet tüneti jele az ízületi károsodásnak. A diagnosztizálással kapcsolatban a szakorvos arra hívta fel a figyelmet, hogy a terápiás teendők pontos meghatározása miatt mindenképpen szükséges lehet röntgen-, ízületi UH-, CT- vagy MR-vizsgálat elvégzése.

A csípőízületi artrózisról dr. Lajos Éva elmondta, hogy általában 65 és 74 év között alakul ki, sok esetben – legalábbis kezdetben – nem okoz tüneteket. Két és félszer nagyobb eséllyel támadja meg a nőket. Végstádiuma az ankilózis: ilyenkor a csípő merev helyzetben rögzül, a végtag megrövidül, ami együtt jár a sántítással.

A csípőízület kifejlődése szempontjából fontos a csecsemőkori szűrővizsgálat, amin a veleszületett csípőficam és az ízületi fejletlenség is kimutatható, az ezt követő terápiával pedig jó eséllyel megszüntethető a csípőízületi elváltozás. Ami a felnőttkori kezelést illeti, az arthroplasztika (endoprotézis) a leghatékonyabb és egyben legbiztonságosabb megoldás. A műtét során a sebész művi csípőt képez, helyettesíti az ízületi vápát és a combcsontfejecset, ezzel egy teljes értékű, mozgó ízület jön létre, ami legalább tíz-tizenöt évig képes megfelelően működni.

A térd esetében a legfontosabb a biomechanikai eltérések és a porcelváltozások kezelése. Általában artroszkópia segítségével, egynapos sebészeten végzik a porcfelszín megújítását.

A károsodott porcfelszín pótlásának egyik módja, hogy a nem terhelt ízületi részről ültetik át a szükséges szövetet. Végezhető artroplasztika, ami lehet részleges vagy a teljes ízület pótlása. Amennyiben a protézis elöregedik, vagy kilazul, el kell távolítani a beültetéskor használt kötőanyagot (csontcementet). Éppen ezért ha fiatalabb a beteg, a nem cementes protézist alkalmazzák. Ez közvetlenül a műtét után lassabban terhelhető, azonban a valószínűsíthető újabb műtétkor nem lesz szükség a csontra ragadó cement és ezáltal részben a csont eltávolítására.

A porc visszaépítése megkísérelhető gyógyszeres terápiával, ami visszafordíthatja a kezdeti porckárosodást. A panaszokat enyhíthetik a fájdalomcsillapítók és a gyulladásgátlók, valamint a fizikoterápia, a gyógytorna, a masszázsok és a terápiás röntgenbesugárzás. Amennyiben nem ajánlott a protézis beültetése, sokat segíthetnek a gyógyászati segédeszközök. Ezekről mindenképpen érdemes konzultálni a kezelőorvossal.

Az ízületi betegségek megelőzését szolgálja az egészséges táplálkozás, valamint a mindennapos mozgás, ami hozzájárul a csontanyagcsere javításához is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy heti legalább három alkalommal végzett, napi 30-40 perces mozgással megőrizhető az ízületek egészséges állapota.

Forrás: Hegyvidék Újság 2016. március