Újra a csúcson két műtét után

Múlnak az évek és sok esetben észre sem vesszük, hogy a napjainkat beárnyékolja a fájdalom. Ki így, ki úgy próbál ellene tenni valamit, vagy egyszerűen csak elfogadja, hogy a fájdalom az élete része.

Barna története tanulságos példa arra, hogy érdemes orvoshoz fordulni, hiszen ma már a korszerű diagnosztikai eszközök segítségével a szakemberek nagy biztonsággal meg tudják határozni, milyen terápia szükséges a gyógyuláshoz. Az Országos Gerincgyógyászati Központban a legújabb műtéti technikák állnak rendelkezésre, melyek eredményeként – megfelelően alkalmazott rehabilitációt követően – akár teljes gyógyulás is elérhető. Így a páciens az operáció után tünetmentesen, aktívan tud élni és dolgozni.

Bízunk abban, hogy Lukács Barna történetéből sokan erőt merítenek és felismerik, hogy a megfelelő szakorvosi ellátás után az ember saját maga tehet a legtöbbet állapotának megőrzése érdekében!

Mikor fordult orvoshoz a fájdalmai miatt?

Erdélyben élek, kisiskolás korom óta dolgoztam a szüleimmel a családi malomban, ahol természetes volt, 50-60 kilós zsákokat pakoltunk. Sajnos a gerincem már ebben az időben sokat fájt. Hosszú évek teltek el úgy, hogy együtt éltem a hátfájással és az ehhez kapcsolódó lábfájással. 2008-ban jutottam el Dr. Jakab Gáborhoz, aki porckorongsérv műtéttel szüntette meg a több éves problémát. Az operáció után elmúlt minden fájdalmam.

 

Miért volt szükség a második porckorongsérv-műtétre?

2014. decemberében egy nagyobb és szerencsétlenül kivitelezett emelés után ismét éreztem, hogy baj van. Ismét Jakab doktorhoz fordultam, pár hónapig infúziós kezeléssel próbálkoztunk, de a fájdalom nem csillapodott. 2015. április 14-én ismét a műtőbe kerültem. A műtét ismét sikeres volt, olyannyira, hogy már a műtétet követő napon felkeltem és segítséggel 20-25 métert sétáltam! A második naptól már egyedül is tudtam sétálni, a tizedik napon pedig már tudtam vállalni az utazást Erdélybe.

Hogyan telt az első pár hét a műtét után?

A műtét utáni első hetekben gyógytornáztam és napi 8-10 kilométert gyalogoltam. A nagyobb súlyok emelését teljesen kiiktattam az életemből. Nagyon aktív életet élek, a 10 órás napi munka része, hogy az asztalos műhelyem és az iroda közötti távolságot többször is gyalog teszem meg. Így nem telik el nap, anélkül, hogy 10-13 kilométert ne gyalogolnék. Havonta egyszer-kétszer elmegyek úszni, nagyon jót tesz ez a fajta mozgás. A jelenlegi állapotom kitűnő, a napjaim fájdalommentesek, bár igaz, hogy néha az időjárás változását megérzem. Hálás vagyok Jakab doktornak, hogy teljes életet élhetek.
 

A műtét és az azt követő időszak ráébresztett arra, hogy oda kell figyelnünk a testünk jelzéseire. A hasonló helyzetben lévőknek csak azt tudom javasolni, hogy a lehető legrövidebb időn belül forduljanak szakorvoshoz. A műtétek után a mozgás segített abban, hogy visszanyerjem az erőmet és minél hamarabb talpra álljak.

Az orvos szemével

(Dr. Jakab Gábor főorvos Barna gyógyulásáról)

Mennyire gyakori betegség a porckorongsérv?

A porckorongsérv illetve a porckorong degeneráció – köznapi megjelöléssel kopás – gyakori velejárója a modern társadalomban élő emberek mindennapjainak. Sokat segít, ha aktívan, sok mozgással, esetleg rendszeres sportolással él az ember, nem hízik el, ügyel a fizikai környezetére, kerüli a testi és pszichés megterhelést. Szerencsére a legtöbb esetben spontán tünetmentessé válik a Beteg, illetve konzervatív kezeléssel segíthetünk rajta (kerülöm a gyógyulás szó használatát, hiszen morfológiai értelemben a sérült porckorong nem javítható, sőt a degeneratív folyamat megy tovább a maga útján „zavartalanul”).

 

Mi volt a diagnózis a második műtét előtt?

Barni porckorongsérv eltávolító műtétje jól sikerült, hiszen közel hét évig tudott dolgozni gyakorlatilag panaszmentes állapotban. Barna „balszerencséje” egy rossz mozdulat kapcsán kialakult újrasérvesedésben keresendő, mely miatt a már másodszor sérülő mozgásszegmentumot fuzionálnunk kellett. Ez azt jelenti, hogy megszüntettük a tönkrement porckorongot, helyére távtartó és a beteg saját csontjának őrleménye került beépítésre. Mivel további két szomszédos mozgásszegmentum mutatta előrehaladott degeneráció jeleit, ezeket is be kellett foglalnunk a stabilizációba, így lett három szintes végül a rögzítés.
 

Megelőzhető lett volna a sérülés?

A mozgásszegmentum újbóli sérülése megelőzhető, ha aktív, sportos életet élünk, ügyelünk testtartásunkra és gerincünk stabilizációs izomzatát jó erőben és harmóniában tartjuk. Barni „vesztét” az okozta, hogy fájdalmatlanná vált gerince oly régóta szolgálta, hogy fentiek betartása mellett egy nagyobb emelést engedett meg magának, mely azonnali túlterheléshez vezetett.
 

Mit tanulhatunk az esetből?

Barni esetéből több tanulság is levonható. Fontos látni, hogy az orvos a kezeléssel vagy műtéttel csak a gyógyulás lehetőségét teremti meg a beteg számára. A beteg térfelén pattog a labda ezt követően, övé a nagyobb felelősség és a hosszabb része az egész folyamatnak. Fegyelmezetten, de – bízva orvosaiban és gyógytornászaiban – mégis aktívan kell élnie. És nem utolsó sorban tudomásul kell vennie azt is, hogy ezek a megszorítások egész további élete során érvényben maradnak.