A csontritkulásról bővebben

Az oszteoporózis, a csontritkulás egyre többeket érintő probléma. Megelőzéséről, konzervatív kezelésének lehetséges irányairól, a gyógyítással kapcsolatos legújabb kutatási eredményekről dr. Ferenc Máriát, az Országos Gerincgyógyászati Központ osztályvezető főorvosát kérdeztük.

Örvendetesen nő a fejlett világban a várható élettartam, ami azzal is jár, hogy egyre többeket érintenek az elsősorban az idősebb korra jellemző egészségi problémák, így például nő a csontritkulásban érintettek száma. Magyarországon is érzékelhető ez a folyamat?
Igen, Magyarországon is változik a népesség korcsoportjainak aránya, összetétele. Míg a 24 évesnél fiatalabb korosztály létszáma fokozatosan csökken,- az alacsonyabb születésszám miatt - a 65-79 év közöttiek, és az ennél idősebb korosztály létszáma egyre növekszik. Ahogy a társadalom öregszik, úgy várható a csontritkulás előfordulásának és a következményeinek,- a rettegett szövődményének - a csonttörések gyakoriságának emelkedése is. Ezért van óriási jelentősége annak, hogy Magyarországon kiterjedt és eredményes küzdelem folyik a csontritkulás megelőzésére, és a minél hatékonyabb kezelésére. Persze, bőven van még mit tenni a témával foglalkozó szakembereknek a még effektívebb prevenció érdekében.

Hogyan foglalná össze a laikusok számára, mi is az a csontritkulás, és miért veszélyes ez a folyamat?
Az oszteoporózis a csonttömeg diffúz, és progresszív megfogyatkozását jelenti, ami a csontszövet mikro architektúrájának károsodásához, a csontminőség romlásához, és végül a csontok fokozott törékenységéhez vezet. A csontozatunk folyamatosan épül és átépül, a csúcs csonttömeget 35 éves kor körül érjük el. Ha a csontépítés és csontbontás folyamata a csontbontás javára tolódik el, bekövetkezik a csontritkulás. A széles-körű prevenciós programok és ismeretterjesztések ellenére Magyarországon harminc-negyvenezer csigolyatörés, huszonötezer alkarcsonttörés és tizenöt-tizenhatezer csípőtáji törés fordul elő évente.

Ezek igen nagy számok még mindig, s ha hozzátesszük, hogy az időskori combnyaktörés és a következményes szövődmények az ötödik vezető halálokként említendők, s egy évvel a sérülés után csak negyven százaléka az egyénnek lesz önellátó, akkor azt hiszem, nem kell tovább részletezni, hogy miért veszélyes kórkép a csontritkulás. Meg kell jegyeznünk, hogy csigolyák esetében a kompresszió (törés) komolyabb trauma nélkül is bekövetkezhet, ráadásul a csigolyatörések kétharmada tünetmentes. Ezért is mondjuk oly gyakran, hogy az oszteoporózis néma járvány. Persze idővel az életminőséget, a gerinc terhelhetőségét ez az állapot is jelentősen rontja.

Milyen tényezők befolyásolják a csontsűrűséget?
A csontunk mennyiségét ötven-hetven százalékban genetikai tényezők, és harminc-ötven százalékban különböző környezeti tényezők, vagyis életmódbeli, táplálkozási szokások, fizikai aktivitás, élvezeti szerek (dohányzás, kávé, alkohol) túlzott fogyasztása, bizonyos endokrinológiai betegségek megléte, és egyes gyógyszerek pl. különösképpen a szteroid tartalmú készítmények, véralvadásgátlók, kumarin-származékok szedése befolyásolja leginkább.

Melyek a leggyakoribb rizikófaktorai tehát az oszteoporózis kialakulásának?
Ha a családban előfordult már halmozottan csontritkulás, a dohányzás, mértéktelen kávézás, jelentős és tartós mennyiségű alkohol fogyasztás, elégtelen kalcium,- és D-vitamin bevitel, sovány testalkat, nőknél a korai művi vagy természetes változókor. Ezek mellett természetesen az olyan súlyos betegségek, amelyek mozgásszegény életmóddal járnak, így pl. a sokízületi gyulladás, a stroke, a hemiparesis, a tartós bénulás, vagy a gerincvelő sérülés, a Parkinson-szindróma, a Bechterew-kór stb. mind-mind olyan tényezők és állapotok, amelyek a csontritkulás kialakulását felgyorsíthatják.

Vannak primer, élettani folyamatok, amelyek oszteoporózishoz vezetnek, így nőknél a hormonális átállás a posztmenopauzás időszakban, az idős kor, és vannak betegségek, amelyek másodlagosan idéznek elő csontritkulást. A fentebb felsorolt kórképeken kívül még ebbe a csoportba tartoznak a máj,- és vesebetegségek, a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy-rendellenességek, a gyulladásos bélbetegségek - a csökkent kalcium és egyéb ásványi anyagok elégtelen felszívódása miatt, a krónikus hasnyálmirigy gyulladás, a cöliákia (vagyis a glutén érzékenység), a hosszas ágyhoz kötöttség stb. melyek a leggyakoribb rizikófaktorai az oszteoporózis kifejlődésének.

Megjósolható-e a csonttörési kockázat mértéke?
A csontok ásványi anyag tartalmát csontsűrűség méréssel határozzuk meg, az ún. denzitométerrel, röviden a DEXA-készülékkel. A jelentősen csökkent ásványi anyag tartalom,- melynek numerikus határértéke van, önmagában is fokozott csonttörési kockázatot jelent. Ma már használatos a FRAX néven ismert törési rizikóbecslő metódus, amely a meglevő kockázati tényezők figyelembe vételével százalékosan kiszámolhatóan megadja a tíz éven belüli töréskockázatot általában, és a combnyaktörés rizikóját is.

A legtöbb oszteporózis centrum napjainkban már használja a FRAX rendszert, mely igen fontos információt ad a gyógyszeres terápia beállításához.

Mit tehet a beteg azért, hogy elkerülje a csontritkulást, legalábbis a legveszélyesebb következményét, az emiatti törések bekövetkeztét?
Az egyik legfontosabb, amit magunk is tehetünk, hogy az általunk is ismert fent felsorolt, és a csontritkulást előidéző, és módosítható rizikótényezőket kiküszöböljük életünkből.

A csontritkulás megelőzéséhez és kezeléséhez elengedhetetlen a napi rendszeres mozgás, - akár fél óra séta-kocogás – és a kalciumban dús táplálkozás.
Az oszteoporózis bázisterápiája, a megfelelő mennyiségű kalcium és a D-vitamin bevitele. Ez a kalcium esetében 1000-1500 mg/napi bevitelt jelent, s elsősorban az élelmiszerek fogyasztásával történjen, mert gyógyszeresen csak a 30% szívódik fel. A D-vitamin a kalcium bélből történő felszívódását fokozza. A D-vitamin hiányában a csonttörések kockázata fokozódik és az esések száma is kimutathatóan nő.

Magyarországon a 65 év feletti lakosság 60-80%-a D-vitamin hiányos. A D-vitamin 80%-ban a bőrben képződik napsugárzás hatására és 10-20% kerül be csak a táplálékkal A D-vitamint ősztől- kora tavaszig pótolni kell, mivel erre több adagolási séma ajánlott- helyes, ha a dozírozást orvos állítja be. Ideális a napi 1000-2000 NE D-vitamin pótlás. Meg kell jegyeznünk, hogy a túlsúly növeli a D-vitamin szükségletet. Márciustól-októberig általában napos időszakban Magyarországon 10-20 perc naponta fedetlen arccal és végtagokkal elegendő lehet a D-vitamin bőrben történő képződéséhez.

Jó tudni, hogy az aktivált D-vitamin működését az A-vitamin egyik vegyülete, a béta-karotin is segíti, amit leginkább az élénk színű, sárga és piros zöldségek (pl. répa, piros paprika, sütőtök) és gyümölcsök (pl. sárgabarack, sárgadinnye, stb.) tartalmaznak.

Meg kell említenünk a ma oly sokat emlegetett K-vitamin helyét is a csontanyagcserében. Kétségtelen, hogy a K-vitaminnak van szerepe a csontok egészséges működésében, de a normál bélflóra ehhez elegendő mennyiséget termel. Így azt kiegyensúlyozott vegyes étrend és működő bélflóra esetében nem szükséges kívülről pótolni. A K-vitaminnak a fehér populációban nem igazolódott a törés megelőző hatása, tehát mellőzhető a plusz K-vitamin bevitele.

A csontritkulás egyéb gyógyszeres beállítása orvosi feladat, ami számos tényezőtől – előző törések előfordulásától, a csontsűrűség mértékétől, labor paraméterektől, és egyéb társbetegségek meglététől is függ, ezért azt mindenképpen ajánlatos a témában járatos szakorvosra bízni.