Tanácsok porckorongsérveseknek

Mi a legfontosabb tanács porckorongsérveseknek?

Tanulni, tanulni, tanulni!

Elolvasni mindent, ami hozzáférhető és érthető, függetlenül attól, milyen képzettséggel rendelkezik a beteg biológiai területen. 
 
A kiválasztott szakembert elárasztani kérdésekkel, s meggyőződni arról, hogy valóban uralja a területet (tehát nemcsak egy eszköz van a kezében, s azt próbálja ráhúzni minden betegére, hanem valóban rendelkezik azzal a szakmai háttérrel, ami adott esetben más szakemberek bevonását is lehetővé teszi). 

Ma ez egész világon megfigyelhető tendencia, hogy a magányos „csodadoktorok” vagy „mágusok” ideje lejárt. A gerincbetegségek ismeretanyaga olyan nagy fejlődésen megy át, hogy annak minden aspektusát egyetlen szakember ritkán látja át, s még ritkábban tudja a praxisában alkalmazni. Ezért alakulnak gyógyító csoportok, „gerincközpontok” („spine center”), ahol többféle szakember együtt gyógyít. Ezekben a centrumokban teljesen mindegy, hogy a beteg először a fizioterápeutát, gyógytornászt, pszichológust, reumatológust vagy gerincsebészt találja meg: ők valamennyien ugyanazon a kivizsgálási és terápiás protokollon futtatják át az adott betegeket, s szükség szerint automatikusan vonják be a megfelelő szakembereket a gyógyítási folyamatba.

Mi a porckorongsérv?

A porckorong-degeneráció részjelenségeként bármely életkorban előfordulhat, hogy a csigolyaközti résből (amit a porckorong teljes egészében kitölt) ilyen-olyan okokból porcszövet kerül a gerinccsatornába, s ott térszűkítést hoz létre. Ezt az állapotot nevezi a köznyelv porckorongsérvnek.

A porckorongsérv akár kiszakadt akár nem, derékfájás forrása lehet. Lesugárzó fájdalom a karba (nyaki sérv esetén) vagy az alsó végtagokba (ágyéki sérv esetén) azt jelenti, hogy a kitüremkedő sérv eléri azt az ideggyököt, ami azonos szintben lép ki a gerincből. Ezt az állapotot ideggyulladásnak hívjuk. Attól függően, hogy melyik idegek érintettek, eltérő megnevezéseket használunk erre: az utolsó ágyéki és az első keresztcsonti ideg esetén ülőideg-gyulladásról (isiász) beszélünk, míg a felsőbb ágyéki idegek esetén a combi idegfonat gyulladásáról (femoralis neuritis).

Az ideggyulladást két tényező okozhatja külön-külön vagy együttesen . Az egyik a mechanikai: a térszűkítés (mint összenyomást okozó ágens) hatására az ideg érzékeny külső hüvelye ödémásodik, megvastagodik, s a benne futó finom idegrostok területén funkciózavar keletkezik . Funkciózavar jele a fájdalom, érzészavarok (zsibbadások és érzéketlen bőrterületek) és mozgászavarok (bénulások: azaz az adott ideg által működtetett végtagizmok gyengülése, akár teljes mozgásképtelensége). Talán a legsúlyosabb ilyen jel a végbél és a húgycső záróizmainak bénulása, ami széklet- és vizelet-visszatartási képtelenség (inkontinencia) formájában jelentkezik. A másik ok kémiai: a kiszakadt porckorongból a gerinccsatornába kerülő, s az ideggel kontaktusba jutó porckorong-szövetek kémiai irritációja hasonló ödémásodást vált ki az ideghüvelyből.

A teljes cikk gerinces.hu magazinban olvasható.