A fűzőkezelés fizikai és lelki kihívásai
Az orvosi javaslat alapján a serdülőknek naponta akár 18–22 órán át is viselniük kell a fűzőt, ami azt jelenti, hogy az iskolában és alvás közben sem vehetik le. Ez gyakran az első kérdések egyike, ami felmerül a gyermekben, amikor meghallja a kezelési javaslatot.
A fűző hatékony eszköz lehet a gerincgörbület stabilizálásában, ugyanakkor a rögzítő készülék viselése fizikai terhet jelent, hiszen merev és szoros, korlátozza a mozgást, kényelmetlenséget válthat ki, sőt akár a bőrt is kidörzsölheti vagy felsértheti.
Piantoni és munkatársai (2018) kutatásai rámutatnak, hogy a fűző viselése számos lelki és társas következménnyel is járhat. A serdülők mintegy háromnegyede (72%) számol be valamilyen pszichés megterhelésről, több mint felük (56%) a mozgásszabadság csökkenését éli meg, 54%-uk úgy érzi, hogy a fűző viselése negatívan hat társas kapcsolataira. Közel a fiatalok fele (46%) a fájdalom miatt rosszabb életminőséget tapasztal, míg 40%-uk az iskolai közegben is nehézségekkel vagy konfliktusokkal szembesül. Az iskoláskorú gyerekek gyakran tartanak attól, hogyan fogadják őket kortársaik a fűző viselése miatt. A negatív megítéléstől való félelem sokakat visszatarthat a társas helyzetektől, megnehezítheti az iskolai beilleszkedést és a baráti kapcsolatok kialakítását. Mindez fokozott feszültséget, bizonytalanságot és szorongást idézhet elő a mindennapi életben (Asada és mtsai, 2020; Piantoni és mtsai, 2018). Biztató ugyanakkor, hogy az idő előrehaladtával a serdülők fokozatosan alkalmazkodnak a fűző viseléséhez. Azok, akik már több hónapja használják, kevesebb lelki megterhelésről számolnak be, és életminőségük is kedvezőbb, mint azoké, akik még csak nemrég kezdték el a kezelést (Di Maria és mtsai, 2019).
A család támogatása, a nyílt kommunikáció és a pszichológiai segítség óriási szerepet játszanak abban, hogy a gyermek könnyebben megszokja a fűzőt. Ha a serdülő érzi, hogy a környezete mellette áll, a készüléket nem csupán kellemetlen korlátozásként, hanem a gyógyulás eszközeként tudja megélni (Di Maria és mtsai, 2019).
Fűzőviselet hatásai az énképre
A serdülőkor az énkép és az identitás formálódásának egyik legérzékenyebb időszaka. Ilyenkor a fiatalok megtanulják, hogyan lássák és fogadják el a testüket, hogyan illeszkedjenek kortársaik közé, és miként fejezzék ki önmagukat (Bae és mtsai, 2023). Ebben az időszakban a fűzőviselés különösen nagy próbatétel. A merev, szoros eszköz idegen érzést kelt a testben, korlátozza a mozgás szabadságát és az öltözködési lehetőségeket, így az önkifejezés és a kortársi beilleszkedés is nehezebbé válik. Sok serdülő számára a fűző állandó emlékeztető arra, hogy testük más, mint a többieké – és még nehezebb lehet elfogadni, hogy ezt mások is észreveszik. A mindennapok során gyakran szembesülnek kíváncsiskodó kérdésekkel - „Miért hordod?”, „Nem kényelmetlen?” - ami újra és újra tudatosítja bennük a különbözőségüket, és folyamatos alkalmazkodást igényel, mind testileg, mind lelkileg.
A társas összehasonlítás, amely serdülőkorban természetes, torzulhat: a fiatal például attól tarthat, hogy az edzésen nem tud ugyanúgy mozogni, mint a többiek, lemarad vagy hogy a nyári strandolás során a barátai, osztálytársai észreveszik a fűzőt, így azt érezheti hátrányból indul és kilóg a sorból. Ennek következtében inkább visszavonulhat a közösségi szituációkból, kevesebb alkalmat adva a társaknak, hogy megismerjék és pozitívan viszonyuljanak hozzá. Ez az önkéntes visszahúzódás pedig ördögi kört hozhat létre, amely fenntartja a serdülő különbözőségét és a másság érzését (Sapountzi-Krepia és mtsai, 2001; El Hawary és mtsai, 2019).
A fűzőviseléshez való alkalmazkodás támogatása
A fűzőkezelés időszaka mind fizikailag, mind érzelmileg nehéz. A következő stratégiák megsegíthetik a fiatalok alkalmazkodást (Li & Han, 2022).
Nyitott kommunikáció: Lényeges, hogy a szülők rendszeresen beszélgessenek a fiatallal az érzéseiről, félelmeiről és a mindennapi nehézségeiről, anélkül, hogy lekicsinyelnék vagy elbagatellizálnák tapasztalatait. A gyerekek számára életbevágó, hogy megéljék: érzéseik teljesen természetesek, és valaki valóban meghallgatja és megérti őket.
Családi támogatás: A biztonságos, támogató családi légkör csökkenti a mentális stresszt, és erősíti a gyermek motivációját a fűző viselésére. A szülői figyelem, biztatás és pozitív megerősítés sokat segíthet, hogy a gyermek könnyebben és gyorsabban megszokja a fűző viselését.
Kortársi támogatás: A barátok és osztálytársak bevonása, valamint a hasonló helyzetben lévő serdülőkkel való kapcsolatok kiépítése segíthet mérsékelni a társas helyzetben jelentkező szorongást. Közösségi vagy online támogató csoportokban való részvétel szintén pozitívan hat az önértékelésre és elősegíti a társas alkalmazkodást, erősítve a gyerekek érzetét, hogy nincsenek egyedül a kihívásaikkal.
Pozitív testkép és önkép erősítése: Fontos, hogy a szülők és a szakemberek támogassák a gyermeket abban, hogy a testét továbbra is értékesnek és szerethetőnek lássa. A sport, kreatív tevékenységek és hobbik, amelyek nem akadályozzák a fűző viselését, hozzájárulnak az önbizalom és a testkép erősítéséhez.
Pszichológiai támogatás: Ha szükséges, szakember bevonása, akár rövid tanácsadás, akár hosszabb pszichoterápia formájában, csökkentheti a szorongást, erősítheti az önértékelést, és segíthet a fűző elfogadásában.
Összegzés
A fűzőkezelés nemcsak fizikai, hanem komoly lelki és társas kihívás is a serdülők számára. Egyrészt a gyógyulás reményét jelképezi, másrészt folyamatosan emlékeztet a „másságra”. Ebben a folyamatban a szülők, a kortársak és a szakemberek támogatása kulcsfontosságú, hiszen segíti a fiatalokat abban, hogy a fűzőt saját erőfeszítésük és gyógyulásuk szimbólumaként élhessék meg, miközben megőrzik önértékelésüket, egészséges testképüket és társas kapcsolataikat.
Hova fordulhatunk segítségért?
-Országos Gerincgyógyászati Központ, Pszichológiai munkacsoport: https://ogk.hu/tevekenyseg/pszichologia
-Vertebra Alapítvány:
https://www.gerincferdules.hu
Irodalomjegyzék:
Asada, Y., et al. (2020). Psychological impact of brace treatment on adolescents with idiopathic scoliosis: A narrative review. AOAO.
Bae, B. H., Ham, C. H., Patel, U., & Suh, Y. (2023). Psychosocial effect of brace treatment in adolescent idiopathic scoliosis: A study using EQ-5D. Clinical Spine Surgery, 36(10), E488–E492. https://doi.org/10.1097/BSD.0000000000001489
Di Maria, S., et al. (2019). Psychological adaptation and quality of life in adolescents wearing a brace for idiopathic scoliosis. Research Square. https://doi.org/10.21203/rs.2.18283/v1
El Hawary, R., Zaaroor-Regev, D., Floman, Y., Lonner, B. S., Alkhalife, Y. I., & Betz, R. R. (2019). Brace treatment in adolescent idiopathic scoliosis: Risk factors for failure — a literature review. The Spine Journal, 19(12), 1917–1925. https://doi.org/10.1016/j.spinee.2019.07.008
Li, K., & Han, Y. (2022). Effect of environmental psychological factors on compliance with brace treatment in adolescent idiopathic scoliosis. Research Square. https://doi.org/10.21203/rs.3.rs-2384649/v1
Piantoni, L., Tello, C. A., Remondino, R. G., et al. (2018). Quality of life and patient satisfaction in bracing treatment of adolescent idiopathic kezelési erv. Scoliosis and Spinal Disorders, 13, 26. https://doi.org/10.1186/s13013-018-0172-0
Sapountzi-Krepia, D. S., Valavanis, J., Panteleakis, G. P., et al. (2001). Perceptions of body image, happiness and satisfaction in adolescents wearing a Boston brace for scoliosis treatment. Journal of Advanced Nursing, 35(5), 683–690. https://doi.org/10.1046/j.1365-2648.2001.01900.x
