• Intézetünk
  • Munkatársaink
  • Tevékenységeink
  • Orvosoknak
  • Gyakori kérdések
  • Elérhetőségek
  • Karrier
  • Telefon: (+36) 1 489-5200 | E-mail: info@ogk.hu
    language enmagyar

    Neurológiai vizsgálat

    Neurológiai vizsgálat

    gerincbetegségekkel foglalkozó szakorvosnak – legyen ortopéd-traumatológus, vagy reumatológus – ismernie és a napi rutinban alkalmaznia kell a neurológiai vizsgálat alapelemeit is.
    Már a kórelőzmény felvételekor tájékozódhatunk egyes gerinc rendellenességekhez társuló neurológiai deficitet ( kóros állapotot) okozó kórképek és gerincbetegségek jellegéről. A fontosabb nyomra vezető és sokszor diagnosztikus értékű anamnesztikus kérdések:

    • Van-e a járással és egyensúlyozással probléma? 

    • Érez-e gyengeséget felső- vagy alsó végtagjaiban? 

    • Meg tud-e jelölni érzéskiesést, zsibbadást valamelyik testrészén? 

    • Tapasztal-e spontán izomrángást izmaiban? 

    • Észlelt-e görcskészséget a végtagjaiban, ujjaiban? 

    •  Van-e széklet-vizelet indítási vagy tartási nehézsége? 

    • Hol észleli a fájdalom megjelenését, terjedését?

    A fizikális vizsgálatot a járás analizálásával kezdjük, nézzük annak ritmusát, sebességét, folyamatosságát, koordináltságát, sarok-lábujjhegyre állást.

    Szenzoros vizsgálat

    A szenzoros működéseket mindig összehasonlítva kétoldalt végezzük. A finomérzést (ujjbeggyel, vattával), a fájdalomérzést (tűszúrással) és a propriocepciót minden esetben, de ha szükséges a két pont diszkrimináció és a hőmérséklet érzések épségéről is meggyőződhetünk. Az érintett területet, vagy a gerincvelőszintet megjelöljük a további vizsgálatokhoz.

    Reflex vizsgálat

    A különböző testrészeken (felső- és alsó végtagon, a has, a comb belső és felső részén) kiváltott reflexek,- amelyeket szintén kétoldalt összehasonlítva vizsgálunk,- intenzitásából és,oldalkülönbségéből következtetni tudunk arra, hogy a károsodás a gerincvelőben, az ideggyökben, a periférián vagy elsődlegesen az izomban van-e.

    Izomerő és izomtónus vizsgálat

    A felső és alsó végtagi izomerők manuális érzékelése a – végtag körfogat mérésén kívül – a rutin mozgásszervi neurológiai vizsgálat alapeleme, az ideggyöki érintettség intenzitásának megítélésére és a gyöki lokalizáció becslésére. A klasszikus nemzetközi izomerő skálákat véve alapul a végtagi izomerőt quantifikáljuk:

    1. izom kontrakció nyomokban 

    2. aktív mozgás gravitáció nélkül 

    3.  aktív mozgás gravitáció ellenében 

    4.  aktív mozgás gravitáció ellenében és ellenállással 

    5.  normális izomerő

    A centrális (agyi és gerincvelői) valamint a perifériás idegkárosodás eldifferenciálására, a polyneuropátia diagnosztizálására,- mint minden mozgásszervi fizikális vizsgálatnál- ismertek a speciális provokációs tesztek és az un. kóros reflexreakciók, amelyek az orvost segítik a helyes diagnózis megalkotásában, vagy esetleg további diagnosztikus útkeresésben a neurológus szakorvos bevonásával.
    Számos esetben szükség lehet a neurológus által végzett eszközös elektrofiziológiai modalitásokra is.
    neurológus szakorvosra támaszkodunk az ideg vezetési sebesség (elektro-neurográfiás-ENG) és az elektromyográfiás (EMG) vizsgálat elvégzésében és kiértékelésben is mely információt nyújt:

    • polyneuropátia meglétéről 

    • alagút szindróma fennállásáról 

    • centrális vagy perifériás etiológiáról 

    • gyöki magassági lokalizációról 

    • a folyamat dinamikájáról (akut vagy krónikus-e a gyöki károsodás) 

    • izom vagy ideg eredetű

    A szomatoszenzoros kiváltott válaszpotenciál (SEP) és a motoros kiváltott válaszpotenciál (MEP) annak elkülönítésére szolgál, hogy centrális (gerincvelői,agytörzsi, vagy,agyi fehérállományi) vagy perifériás eredetű-e a mélyérző és motoros pályák károsodása.