Az Országos Gerincgyógyászati Központ olyan közfinanszírozott intézmény, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének szinte teljes spektrumát átfogja.

English

Nyaki gerincrendellenességekhez társuló tünet - és panaszegyüttesek

Ha gerincproblémákról, gerincrendellenességről beszélünk, szinte automatikusan a derékfájdalom, mint domináns tünet jut eszünkbe, pedig egyre gyakoribbak a nyaki régió kóros elváltozásaihoz köthető panasz - és tünetegyüttesek.

Valóban így van ez? - erről kérdeztük dr. Ferenc Mária főorvos asszonyt, aki nemrégiben tartott nagy érdeklődést kiváltó továbbképző előadást a Lurdy Házban, az Euro Medica szervezésében rendezett „Mozgásszervek betegségeinek konzervatív és műtéti kezelése” című szakmai továbbképző tanfolyamon, „Nyaki gerincrendellenességekhez társuló változatos tünetegyüttesről és kezelésükről” címmel.

Ha a gerincrendellenességekkel foglalkozó hazai és nemzetközi irodalmat áttekintjük, láthatjuk, hogy a korábbi években a derékfájdalom kutatása köré összpontosult az aktivitás, aránytalanul sokkal többet foglalkoztunk vele, mint a nyaki szakasz megbetegedéseivel. A 90-es évekig a nyaki fájdalom tanulmányozása a derékfájdalom mögé szorult. Az elmúlt két évtized kutatásai a nyaki régió rendellenességeiről, már erősen felzárkóztak a derékfájdalom mögé, és a nyaki fájdalmat számos aspektusból, mint klinikai entitást emlegetik. Az átlagpopuláció 70%-a tapasztal élete során nyakfájdalmat, egy adott évben a felnőtt lakosság 40%-a, és egy adott időpontban pedig a populáció 10-20% szenved nyaki fájdalomtól. A felnőtt lakosság fele egyszer életében biztos szenved nyaki panaszoktól, s a betegek 60% - újabb és újabb epizódokat fog észlelni, esetleg krónikus is lehet a probléma. A nyakfájdalom tehát járványszerű méreteket ölt.

Mivel magyarázható az előfordulási gyakoriság növekedése?

Egyre többet töltünk irodai környezetben, számítógép előtt ülve, görnyedt háttal, előre helyezett fej-nyaktartással, ami a nyaki gerincünk kóros kényszertartásához, a gerinc kisízületeinek, szalagjainak és porckorongjainak túlterheléséhez, izomfeszüléséhez vezet, amely előfutára a későbbi kórfolyamatoknak, elsősorban a degeneratív (kopásos) eredetű nyaki gerincrendellenességeknek. Az emelkedő tendencia oka még, az autóvezetéssel töltött idő növekedése - és természetesen az ezzel együtt járó növekvő rizikója a koccanásos – ostorcsapásos - baleseteknek.

Miért változatosabb tünetegyüttes, mint az ágyéki gerincproblémákat kísérő derékfájdalom esetén?

Nyaki gerincünknek egész más az anatómiai felépítése és a funkcionális sajátossága. Sokkal több ér-ideg képlet hálózza be, bonyolult szövevényes kapcsolata van a központi idegrendszerrel, az egyensúly - szabályozó rendszerünkkel, valamint a szimpatikus idegrendszerrel is, így a különböző kórfolyamatokhoz köthető klinikai tünetegyüttes is igen változatos, sokszínű képet ad, és sokszor nehezen diagnosztizálható.

Még a ma oly fejlett és pontos diagnosztikus eszközök, korszerű radiológiai technikák, pl. MR, CT, izotóp stb. segítségével is nehéz a biztos diagnózis felállítása?

Természetesen nem az egyértelmű specifikus morfológiai elváltozással járó radikulopatia (felső végtagi ideggyulladás) és myelopatia (gerincvelő kompresszió) vonatkozásában nehéz a diagnózis megállapítása, hanem nyaki gerinc - elsősorban - tartási rendellenességéhez, kopásos - degeneratív kórképeihez társuló változatos panaszok tünetek esetében, mint a pszeudoangina (nem valódi angina), fülcsengés, fülzúgás, szédülés, fejfájás, amelyek ugyan nem sürgős beavatkozást jelentő állapotok, de krónikus fennállásuk a  az életminőséget rendkívül rontják, kellemetlenné tehetik, és a mindennapi életet megnehezítik.

Valóban nagyon sok ember szenved a szédülékenységtől és a fejfájástól - sokszor nem találva okot a panaszaikra. Miért olyan problémás a diagnózis felállítása?

Jelen esetben a nyaki gerinc eredetű szédülékenységről és fejfájásról beszélünk. A nehézség egyik oka a differenciáldiagnosztikai problémakör, ugyanis mindkét panasz, számos egyéb súlyos és kevésbé súlyos kórkép vezető szimptómája, s nagyon körültekintő multidiszciplináris kivizsgálást igényel, mielőtt kimondjuk a cervicogen eredetet. Súlyos tévedések forrása lehet, ha idő előtt címkézzük a beteget pl. a nyaki eredetű spondylotikus szédülékenységgel, miután a nyaki szédülésélmény a tudomány mai állása szerint egy „kizárásos” diagnózis. Bonyolíthatja a helyzetet több kórok együttes előfordulása is. Gyakori jelenség az is, hogy specifikus okot nem találva a páciensek évekig kallódnak, járják a diagnosztikus köröket, orvostól-orvosig. Megoldást jelenthetne, és az időfaktor is lerövidülne, ha a társszakmák együttműködése összehangoltabb lenne. Hasonló a helyzet a nyaki eredetű fejfájással is, bár ezen esetben a Nemzetközi Fejfájás Társaság által megfogalmazott diagnosztikus követelmény a cervicogen fejfájás diagnosztikus kritériumára könnyebbé teszi kórmeghatározást.

Lehet-e eredményesen kezelni a nyaki szédülékenységet és fejfájást?

Leszámítva az időskori szédülést - ami egy összetett, több kóroki problémakör -, ha biztos a nyaki eredet a szédülékenység hátterében, sikeresen kezelhető. A gyógyszeres-infúzió terápia, szükség esetén kisízületi blokád mellett nagyon fontos a megfelelően választott manuálterápiás beavatkozás, majd erre épülően, vagy ezzel párhuzamosan végzett tartáskorrekció és nyaki stabilizációs, valamint egyensúly tréning és az ergonómia megtanulása, a beteg oktatása. A cervicogen fejfájás is a fentiek szerint kezelendő, kiegészítve az occipitális idegblokáddal.

Kapcsolódó témák