Az Országos Gerincgyógyászati Központ hazánk egyetlen olyan közfinanszírozott kórháza, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének teljes spektrumát átfogja.

English

Gerincműtét vágás nélkül

Egy apró ötlet több tucat műtéttől kíméli meg a gerincstabilizálásra szoruló gyerekeket. Magyarországon már hét kis páciens életét könnyíti meg az idén debütáló eljárás.

A hétéves Linda hasal az Országos Gerincgyógyászati Központ főigazgatói vizsgálójának asztalán. Kindertojásokra szegezi tekintetét, amelyek éppen vele szemben lógnak egy zacskóban az ultrahangos készüléken. Azt mondták neki, ha ügyes lesz, megkapja. Lindát „gerincműtétre” készítették elő, csak éppen műtő meg minden egyéb felhajtás nélkül.

Fotó: Teknős Miklós, Népszabadság

Az év elejétől Magyarországon a korábbi húsz helyett már egyetlen műtét is elég lehet, ha egy gyereknél a súlyos gerincgörbülést kell korrigálni. A problémát eddig úgy orvosolták, hogy a gerinc mellé egy vagy két hosszú fémrudat szegecseltek, és ahogy nőtt a kisgyerek, újabb és újabb műtéttel igazítottak a rögzítésen. Altatták, felvágták a gerincoszlopa mellett a bőrt, kivették a gerincéből a rögzítő csavarokat, arrébb fúrták a helyét, visszacsavarozták és így tovább. Ha nem alakult ki szövődmény, a következő növekedési szakaszra hazamehetett a kórházból.

Magec-mágia

A műtétsorozattal járó kiszolgáltatottságnak, fájdalomnak, a szövődményektől való rettegésnek vetett véget egy amerikai orvos, a San Diego-i gerincgyógyászati központ specialistájának, Behrooz A. Akbarniának a találmánya. 2009-ben azt találta ki, hogy a gerincet rögzítő titánrúdba beépít egy mágneses spirált, s ezzel megoldotta a növekedést követő, de műtét nélküli gerincstabilizálás problémáját.

A Magecnek elnevezett eszközt éppúgy műtéttel csavarozzák az ágyéki és nyaki gerinc szakaszába, mint a hagyományos eljárásnál. Csakhogy a gerinc megtámasztására szolgáló rúd közepében lévő spirál hossza a bőrön keresztül egy mágneses „távirányító” és egy ultrahangkészülék segítségével tetszőlegesen növelhető, abban a tempóban, ahogyan a gyerek nő.

A kezelését szkeptikusan váró Linda egyike annak a hét gyereknek, akinél hazánkban először próbálják ki a gyakorlatban a gerincimplantátum nyújtását. A lány DiGeorge-szindrómával született, ránézésre éppen olyan, mint bárki más, csakhogy a genetikai betegség sokféle, szemmel nem látható kórt okoz, így a szív- és a tüdőerek bajait is. Linda sokszor feküdt már műtőasztalon, de a mostani helyzet számára is ismeretlen.

Gerinckálváriája két éve egy ortopédiai vizsgálattal kezdődött, akkor fedezték fel, hogy másként görbül a gerince, mint kellene. Előbb arra kérték, viseljen fűzőt, de ahelyett, hogy az eszköz segített volna, állapota rohamosan romlott, elkerülhetetlenné vált a gerincstabilizáló műtét. Lindánál a szív- és tüdőereinek betegségei miatt már egyetlen altatás is óriási rizikót jelent, ezt a kockázatot ezért se Pécsett, se Szegeden nem vállalták.

Varga Péter Pál gerincsebész szerint a gerinc deformálódása több mint esztétikai probléma, életveszélyes helyzet. A kórosan hajló gerinc előbb a tüdőt nyomja össze, majd megváltoztatja a szív helyzetét, emiatt a szívből kilépő főverőér íve egy idő után megtörik, nehezebbé válik a vér eljuttatása a testbe, ami a beteg halálát okozhatja.

Szike helyett filc

Miután a hazai gyermekcentrumok sorra utasították vissza Linda műtétjét, a szülők külföldi lehetőséget kerestek, megtudták, hogy Németországban van speciális gyermekcentrum, ahol nem jelentett volna problémát Linda altatása sem. Ám ahhoz, hogy odamehessenek a gyerekkel, igazolás kell arról, hogy itthon senki nem vállalja a kockázatot. Valójában ezért az igazolásért jöttek tavaly év végén az Országos Gerincgyógyászati Központba a főigazgatóhoz, Varga Péter Pálhoz. A látogatáskor derült ki, hogy egy új gerincstabilizáló implantátum alkalmazására kaptak lehetőséget és közfinanszírozást az intézet fiatal orvosai – Fazekas Béla és György Zoltán Magor –, s azzal Linda későbbi, altatásokkal járó kockázatait is lehet mérsékelni. A szülők úgy döntöttek, vállalják, hogy itthon végezzék el a beavatkozást.

Fotó: Teknős Miklós, Népszabadság 

Lindát a műtétre az Országos Kardiológia Intézet gyermekszívsebészei készítették fel, s a gerincgyógyászati központ műtőjében ültették be az implantátumot. A kislányt az operáció után átvitték a kardiológiai intézet intenzív osztályára. Onnan ment néhány nap múlva haza.

A mostani beavatkozás legkeményebb része Linda meggyőzése arról, hogy most tényleg semmi, de semmi nem fog fájni. A kislány azért, ha halkan is, de nyafog. Anyja megfogja a kezét, nyugtatgatja, hogy volt már ennél rosszabb is. György Zoltán Magor, az orvosa is folyamatosan beszél a kislányhoz: „most ezzel a kék T alakú mágnessel megérintem a hátad, érzed? Fájt? Nem? Mondtam, hogy nem fog. Most ezzel a filccel két vonalat rajzolok a bőrödre.”

A T alakú eszköz arra való, hogy megtalálják az implantátum mágneses részét, ahol a nyújtható spirál be van építve. Ha lokalizálták, bejelölik fölötte a bőrt. Aztán az orvos megmutatja a kislánynak, hogy néz ki a távirányító, amitől kicsit nőni fog az asztalon. Be is kapcsolja, hogy a gyerek hallja, megismerje a hangját. Lindát a hang fogászati fúróra emlékezteti, meg is jegyzi: nem akar fogfúrást.

A készüléket a gyerek hátán lévő jelöléshez érintik, a gép össze van kötve egy ultrahang készülékkel is, annak képernyőjéről az is leolvasható, hogy mennyit kell, illetve lehet nyújtani az implantátumban lévő rugón. Lindánál ez most két milliméter. Egy perc alatt vége a beavatkozásnak. Linda előbb meggondolatlanul azt mondja: kicsit fájt. Aztán amikor odaadják a Kinder tojásokkal a zacskót, pontosít: csak kis feszülést érzett.

Házhoz jött kezelés

Valószínűleg az ötéves Vince nélkül lassabban érkezett volna meg hazánkba ez az új eljárás. A kisfiú most anyja ölében ül, ujjaival „lapoz” egy tabletet, nézegeti a róla készült fényképeket. Más gyereknek ez semmi, de Vincének óriási teljesítmény, ő ugyanis súlyos izom- és ízületi elváltozással járó genetikai betegséggel született. Emiatt gyengék az izmai, erősen korlátozott a mozgása, hathetes kora óta gégekanült is visel. Néhány hónapja gerince annyira elgörbült, hogy az már a bal tüdejét és a keringését veszélyeztette. Halaszthatatlan lett hát a „támasztó” implantátum beültetése.

Apja azt mondja: mióta csak kisfia megszületett, állandóan keresnek-kutatnak a világhálón orvosi megoldások után, amelyekkel segíthetik Vince fejlődését, és az élete komfortosabbá tételét. Számukra sem jöhetett szóba a hagyományos, sok műtéttel járó gerincstabilizáló implantátum. A kisfiút minden egyes műtét erősen legyengítené. A neten találtak rá a megoldásra, a Magecre és arra is, hogy ez a beavatkozás elérhető a németországi Hamburgban, az altonai gyermekklinikán. Ők jöttek elsőként a gerincgyógyász szakma első emberéhez, hogy igazolja: a beavatkozás Magyarországon nem érhető el. Varga Péter Pál akkor odaadta az igazolást, és egyben támogatta, hogy az egészségbiztosító finanszírozza is a kisfiú külföldi ellátását.

Vince a műtétet megelőzően ülni sem tudott, ezért a családnak az út előtt az autójukat lényegében mentőautóvá kellett átalakítani. Be kellett férnie Vince ágyának, lélegeztetőgépének, etetőszerelékének, hogy a kisfiú a 15 órás utat elviselje. Anyja szerint lidérces és hosszú volt az út, de kibírták, egy hónapig voltak kinn, szülőszálláson laktak, a műtéttel Vince megkapta a két „távirányítóval” mozgatható rudat a gerince mellé. Óriási szerencsének tartják, hogy az implantátum „igazítására” nem kell többet Németországba utazniuk. A 15 órás út nagyon kockázatos Vincének, a kisfiú szállítására pedig légitársaság nem is vállalkozik.
A változás az elmúlt néhány hónapban is óriási, Vince tud ülni, mozgékonyabb, mint korábban bármikor. Hamarosan megkaphatja az első motoros kerekes székét. Egészen bizonyosak abban, hogy a gerincimplantátumnak köszönhető, hogy javult a légzése, hangosabban beszél, és a szülők abban reménykednek, hogy a gégekanült is ki lehet egyszer csak venni.

Még az egészségkasszát is kíméli

A beavatkozáshoz használatos egyetlen implantátum ára másfél millió forint. Magyarországon évente 35-40 gyerek szorul erre a beavatkozásra. A gyártó összehasonlító vizsgálatai azt bizonyítják – mondja Varga Péter Pál, hogy a kezdeti magas (OEP által finanszírozott) költség a második évtől már megtérül, s onnantól kezdve megtakarítást hoz. A gyerek növekedésének évei alatt a hagyományos implantátum igazítása miatt van olyan ország, ahol harmincszor kerülnek műtőasztalra a gyerekek. A hatodik beavatkozással szinte törvényszerűen jönnek a szövődmények, a nehezebb sebgyógyulás. Még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is ott van a kórházi fertőzések és az altatás kockázata. Ehelyett van most egy műtét és körülbelül háromhavonta egy mágneses nyújtás, a gyermek egyéni fejlődésétől függően 3-4 milliméter. A háti szakasz évente egy centimétert nő, összességében ehhez igazítják az implantátumot. Ha befejeződött a növekedés, attól függően, szüksége van-e további támasztásra, döntenek az implantátumról.

Forrás: Danó Anna, Népszabadság
Fotó: Teknős Miklós, Népszabadság
Cikk: http://nol.hu/tud-tech/forradalmi-otlet-segit-a-mutetre-varo-magyar-gyerekeken-1629289