Az Országos Gerincgyógyászati Központ hazánk egyetlen olyan közfinanszírozott kórháza, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének teljes spektrumát átfogja.

English

Neurológiai vizsgálat

Neurológiai vizsgálat

A gerincbetegségekkel foglalkozó szakorvosnak – legyen ortopéd-traumatológus, vagy reumatológus – ismernie és a napi rutinban alkalmaznia kell a neurológiai vizsgálat alapelemeit is.
Már a kórelőzmény felvételekor tájékozódhatunk egyes gerinc rendellenességekhez társuló neurológiai deficitet ( kóros állapotot) okozó kórképek és gerincbetegségek jellegéről. A fontosabb nyomra vezető és sokszor diagnosztikus értékű anamnesztikus kérdések:

  • Van-e a járással és egyensúlyozással probléma? 
  • Érez-e gyengeséget felső- vagy alsó végtagjaiban? 
  • Meg tud-e jelölni érzéskiesést, zsibbadást valamelyik testrészén? 
  • Tapasztal-e spontán izomrángást izmaiban? 
  • Észlelt-e görcskészséget a végtagjaiban, ujjaiban? 
  •  Van-e széklet-vizelet indítási vagy tartási nehézsége? 
  • Hol észleli a fájdalom megjelenését, terjedését?

A fizikális vizsgálatot a járás analizálásával kezdjük, nézzük annak ritmusát, sebességét, folyamatosságát, koordináltságát, sarok-lábujjhegyre állást.

Szenzoros vizsgálat

A szenzoros működéseket mindig összehasonlítva kétoldalt végezzük. A finomérzést (ujjbeggyel, vattával), a fájdalomérzést (tűszúrással) és a propriocepciót minden esetben, de ha szükséges a két pont diszkrimináció és a hőmérséklet érzések épségéről is meggyőződhetünk. Az érintett területet, vagy a gerincvelőszintet megjelöljük a további vizsgálatokhoz.

Reflex vizsgálat

A különböző testrészeken (felső- és alsó végtagon, a has, a comb belső és felső részén) kiváltott reflexek,- amelyeket szintén kétoldalt összehasonlítva vizsgálunk,- intenzitásából és,oldalkülönbségéből következtetni tudunk arra, hogy a károsodás a gerincvelőben, az ideggyökben, a periférián vagy elsődlegesen az izomban van-e.

Izomerő és izomtónus vizsgálat

A felső és alsó végtagi izomerők manuális érzékelése a – végtag körfogat mérésén kívül – a rutin mozgásszervi neurológiai vizsgálat alapeleme, az ideggyöki érintettség intenzitásának megítélésére és a gyöki lokalizáció becslésére. A klasszikus nemzetközi izomerő skálákat véve alapul a végtagi izomerőt quantifikáljuk:

  1. izom kontrakció nyomokban 
  2. aktív mozgás gravitáció nélkül 
  3.  aktív mozgás gravitáció ellenében 
  4.  aktív mozgás gravitáció ellenében és ellenállással 
  5.  normális izomerő

A centrális (agyi és gerincvelői) valamint a perifériás idegkárosodás eldifferenciálására, a polyneuropátia diagnosztizálására,- mint minden mozgásszervi fizikális vizsgálatnál- ismertek a speciális provokációs tesztek és az un. kóros reflexreakciók, amelyek az orvost segítik a helyes diagnózis megalkotásában, vagy esetleg további diagnosztikus útkeresésben a neurológus szakorvos bevonásával.
Számos esetben szükség lehet a neurológus által végzett eszközös elektrofiziológiai modalitásokra is.
neurológus szakorvosra támaszkodunk az ideg vezetési sebesség (elektro-neurográfiás-ENG) és az elektromyográfiás (EMG) vizsgálat elvégzésében és kiértékelésben is mely információt nyújt:

  • polyneuropátia meglétéről 
  • alagút szindróma fennállásáról 
  • centrális vagy perifériás etiológiáról 
  • gyöki magassági lokalizációról 
  • a folyamat dinamikájáról (akut vagy krónikus-e a gyöki károsodás) 
  • izom vagy ideg eredetű

A szomatoszenzoros kiváltott válaszpotenciál (SEP) és a motoros kiváltott válaszpotenciál (MEP) annak elkülönítésére szolgál, hogy centrális (gerincvelői,agytörzsi, vagy,agyi fehérállományi) vagy perifériás eredetű-e a mélyérző és motoros pályák károsodása.