Az Országos Gerincgyógyászati Központ hazánk egyetlen olyan közfinanszírozott kórháza, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének teljes spektrumát átfogja.

English

Fizikális vizsgálat

Orvosi fizikális vizsgálat

A napjainkban ismeretes és fellelhető modern diagnosztikus eszközök széles tárháza, és a káprázatos informatika világában sokszor háttérbe szorul a fizikális vizsgálat jelentősége az orvosi gyakorlatban.

A gerincgyógyászatban a diagnosztika egyik fő pillére a képalkotó eljárások mellett még ma is a precíz fizikális vizsgálat, hisz ennek segítségével nyerhető a legátfogóbb klinikai kép a Páciensről az orvos számára, a gondos kórelőzményi adatok birtokában. Kiemelnénk, hogy a jó anamnézis felvétel, - a Beteg kikérdezése a panaszok jellegéről, kezdetéről, provokáló tényezőkről, a társuló egyéb betegségekről, stb.- már önmagában is sokszor diagnosztikus értékű, és fontos irányjelzője lehet a kórképnek. Nincs egységesen kidolgozott metodika, iskolák és intézetek különböző módszereket követnek és alkalmaznak, mely praxisonként is más – és más.
A gerincgyógyászati szakvéleményezés alfája és omegája az aktuális panaszoknak és tüneteknek az összefüggése a gerinc funkcionális és morfológiai állapotával.
Az akut traumás eredetű gerincbetegségek és gerinc deformitás vizsgálata speciális megközelítést igényel.

A rutin orvosi gerincgyógyászati fizikális vizsgálat főbb szempontjai

  • Figyeljük a fehérneműig vetkőztetett Páciens járását, mozgását, a gerinc oldalirányú és coronális (nyílirányú) görbületeit, a végtag- körfogat differenciáját, a lábhossz különbséget, az esetleges deformitásokat és a fontosabb anatómiai tájékozódási pontokat.
  • A Páciens funkcionális vizsgálatát állva, ülve, háton – hason – oldalt fekve végezzük. A régiók és végtagok mozgását háromféleképpen és három különböző síkban ellenőrizzük: passzív mozgást a vizsgáló által, aktív mozgást, aktív mozgást a vizsgáló kezeivel létrehozott ellenállással szemben.
  • A neurológiai működést (reflexek, motórium-izomerő, érzészavar) mindig bilaterálisan (két oldalt) összehasonlítva ellenőrizzük.

Mire kaphatunk információt egy széleskörű fizikális vizsgálat során?

  • Többé- kevésbé azonosíthatók a fájdalmat generáló spinális struktúrák (porckorong eredetű, kis ízületi,- gyöki-sacroiliacalis eredetű fájdalom)
  • Megbecsülhető a gerinc funkcionális kapacitása.
  • Tájékozódhatunk a gerinc eredetű panaszokat utánzó és differenciáldiagnosztikai jelentőséggel bíró egyéb betegségekről (a végtagok artériás és vénás rendellenességéről, organikus neurológiai,- belgyógyászati-urológiai- nőgyógyászati betegségekről, polyneuropátiákról, valamint az alagút szindrómákról).
  • A végtagok neurológiai működészavarának jellege alapján (szenzoros-reflex-motoros eltérés) a gyöki érintettség közel pontos magassági lokalizációjára is választ kapunk.
  • Speciális tesztekkel és manőverekkel kiszűrhető a fájdalom provokálta túlreagálás, mely megzavarhatja a vizsgálat valódiságát és segít a betegségszínlelés tisztázásában.
  • Gerincvelői károsodás esetén a sérülés szintjéről, kiterjedéséről is tájékozódhatunk.

Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a fizikális vizsgálatok diagnosztikus értékét, azaz pontosságát számos tényező befolyásolhatja. Alapvetően fontos az egyes vizsgálati tesztek reprodukálhatósága, - vagyis ugyanazt a tesztet megismételve ugyanazon Páciensnél ugyanazt vagy közel hasonló eredményt kapjunk. A másik fontos tényező a validitás, - vagyis hogy az adott teszt egy arany standard vizsgálathoz képest milyen valószínűséggel erősíti meg, vagy zárja ki a diagnózist.

Az utóbbit pedig módosíthatja egy teszt szenzitivitása és specificitása is az adott kórképre. A szenzitivitás azt jelenti, hogy az adott teszt az adott kórkép esetében 99%-ban pozitív és 1%-ban negatív, míg a specificitás jelentése egy vizsgálati teszt esetében, 99%-ban negatív és 1%-nál pozitív eredményt ad. A szenzitivitás és specificitás a teszt saját állandó jellemzője. Ma a kutatás homlokterében a különböző vizsgálati tesztek elemzése áll a validitás és reprodukálhatóság szempontjából, hogy minél tökéletesebb és egységesebb megbízható fizikális vizsgálati metodikák szülessenek.

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy egyik vizsgálati tesztnek, módszernek sincs önmagában diagnosztikus értéke, vannak tesztek, amelyeknek az adott betegségre vonatkozóan jelentős a specificitása és a szenzitivitása, de a korrekt diagnózis felállításához továbbra is megmarad a precíz orvosi fizikális vizsgálat kiemelkedő szerepe és helye.