Az Országos Gerincgyógyászati Központ hazánk egyetlen olyan közfinanszírozott kórháza, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének teljes spektrumát átfogja.

English

A csontrák diagnosztikája és terápiája

Az elsődleges típusú, azaz nem áttétként létrejövő csontdaganatok a lakosság viszonylag alacsony százalékát érintik, azonban a korai felismerés kiemelkedően fontos a gyógyulás szempontjából. Interjúnkban a csont- és lágyrész daganatos megbetegedések egyik legnagyobb hazai és európai szakértőjét, prof. dr. Szendrői Miklóst kérdeztük, aki a Budai Egészségközpontban konzultációs lehetőséget biztosít a betegséggel kapcsolatban.


Mely típusait különböztetjük meg a csontráknak?

Csontokban, valamint a gerincben és csigolyában is a csontok elsődleges és másodlagos daganatairól beszélhetünk. A csontok elsődleges daganatai ritkák. Évente 10 millió lakosra körülbelül 80 elsődleges daganatot tartunk számon. A jóindulatú daganatok és daganatszerű elváltozások ennél hozzávetőlegesen tízszer gyakoribbak. 

Milyen tünetei vannak az elsődleges csontráknak?

Kezdetben teljesen indifferens, általános tünetek jellemzik, így például csontfájdalom, amely kevéssé kisugárzó, inkább helyi, "mély" fájdalom. Éjjel-nappal jelen van, és lassan fokozódik. Ehhez később, de már csak akkor, amikor a lágyrészbe tör a daganat, helyi vizenyő, ödéma, a végtag térfogatának növekedése társul. A fájdalom ekkorra már olyan erőssé válhat, hogy a beteg nem tud ráállni a lábára. A végtag térfogata lassan tovább növekszik, és legvégső esetben, amikor a daganat már oly mértékben támadja meg a csontot, hogy a csont szerkezete meggyengül, el is törhet. Sajnos az esetek 15-20%-ban az első tünet a törés. 

Mely életszakaszban jellemző ez a betegség?

Az elsődleges csontdaganatok néhány kivételtől, így például a porcos tumoroktól, eltekintve serdülőknél, fiataloknál, 10-20 éves korban jelentkeznek. Rengeteg kutatásunk van, amelyben azt vizsgáljuk, hogy miért pont ekkor jelentkezik a betegség, de sajnos egyelőre nincs válaszunk. Hipotéziseink vannak csak az életkor és a csontrák kialakulásának viszonyáról. A nagyon gyors növekedés az alsó végtagban, térdtájékon történik. A tumor képződésekor egy bizonyos csontsejtvonal kontrollálatlanul kezd szaporodni. Ennek a kóros sejtburjánzásnak immunrendszeri okai is vannak, de állhat genetikai hajlam is a háttérben. Ma már tudjuk, hogy veleszületetten milyen génhibás szindrómák léteznek, amelyeknek következménye lehet a csontrák.

Az orvos vagy épp a szülő mikor kezdjen arra gyanakodni, hogy az átlagosnak tűnő tünetek komolyabb problémára utalnak?

Gyerek- és fiatalkorban nagyon aktív életet él az ember, ezért általában valamilyen sportsérüléshez kapcsolódóan veszik észre csak ezek gyerekek és a kamaszok,  hogy valami nem stimmel. Amikor felkeresik a házi orvost vagy az ortopéd szakorvost, a számok törvénye alapján, ezeknek a szakembereknek nem az az első gondolatuk, hogy csonttumorral van dolguk. Az viszont már mindenképp gyanúra ad okot, hogyha a kellő kezelésre a tünetek nem reagálnak. Tehát ha a nyugalomba helyezés, forgatás, rögzítés után, 1-2 héten után is megmarad a tünet, vagy épp romlik, akkor az orvosnak röntgent kell kérnie, és fel kell hogy merüljön a daganat gyanúja.

Mi látható egy csontrákos beteg röntgenképén?

Legtöbbször a hosszú csöves csontok növekedési zónájához közel alakulnak ki ezek a daganatok. A daganat körül a csont szerkezete megváltozik, a csont kemény, kérges része eltűnik, a csonthártya elkezd csontot termelni. Típusos röntgentünetekről beszélhetünk, amelyek esetén a gyanú megalapozottá válik, ez estben szövettani mintavétel szükséges.

A pozitív szövettani eredmények után mi történik a beteggel?

A csontdaganatok között 10-15-féle, a lágyrészdaganatok között pedig 50-féle alcsoportot különböztetünk meg, mindegyiknek más a kezelési módja. A csontok esetében hangsúlyozni kell, hogy mindenképp el kell távolítani az érintett csontszegmenst, amely beavatkozás a szövettantól függően kiegészítésre szorulat, és a páciens kemoterápiát vagy sugárkezelést kaphat.

Hogyan alakult az elmúlt évtizedekben a terápiás gyakorlat?

Évtizedekkel korábban úgy gondoltuk, hogy a kiegészítő kezelésnek nincs értelme, és felesleges a kemoterápia, radioterápia, mert a daganat nem érzékeny rájuk. A '70-es évek végéig szinte kizárólag amputáltunk.   Majd a 80-as évektől megkezdtük a végtagmegőrző operációt, amely eljárás sok egyéb tényező egyidejű megjelenésnek köszönhető. Hatásos kemoterápiákat vezettünk be, amelynek köszönhetően többféle gyógyszer kombinációjával már eredményesen léphettünk fel a daganatokkal szemben. Emellett a radioterápia is változott. Mindezeknek köszönhetően egyre közelebb mertünk menni szikénkkel a daganatokhoz, és nagyobb mértékben tudtuk megőrizni a környező szöveteket. Emellett nagyon lényeges, hogy a patológia is fejlődött. Alcsoportokat különböztetünk meg. Előre tudjuk, hogy melyik az az alcsoport, amelyik jobban reagál a kezelésre, és melyik az, amelyik kevésbé. A képalkotó vizsgálatoknak köszönhetően ma már teljes precizitással meg tudjuk mondani, hogy hol helyezkedik el a tumor, milyen a viszonya a környező ér- és idegképletekkel. Ennek köszönhetően pontosan meg tudjuk tervezni a műtétet.

A daganat eltávolítása után hogyan rekonstruálják a csontokat?

Az eltávolítás után fontos, hogy nemcsak a kioperált daganat helyét pótoljuk protézissel, hanem a teljes csontdefektust, ami akár 10-30 cm is lehet, vagy a teljes combcsont a környező ízülettel (ízületekkel) együtt. A rekonstrukciós műtéti technika ugyancsak sokat fejlődött. Részben protézisrendszereket dolgoztunk ki, részben pedig csontbankokat létesítettünk. A legkorszerűbb eljárásnak, az allograftnak köszönhetően ma már csontbankokból származó csonttal tudunk egész ízületeket és csontokat pótolni. A pótlás előnye, hogy az általában ízületközeli csontban növekvő daganatoknál csak azt a csontszegmenst kell pótolni, amelyet eltávolítottunk. Protézisnél az ízület mindkét komponensét helyettesítenünk kell. A csonttal való pótlás hátránya, hogy az egyelőre még tökéletlen technika miatt az ízületi felszínt borító porc a csontbankban történő tárolás során nagyrészt elpusztul. Ha ezt beültetjük, akkor nagyon gyorsan, fél-egy év alatt kialakul egy ízületi kopás, és protézist kell beültetnünk, amely ugyan sok évre szól, de előbb-utóbb kilazul, az alkatrészek elkopnak, cserélni kell a protézist.

Ön szerint a jövőben melyik technika kerül előtérbe?

Nem gondolom, hogy egyik kiváltaná a másikat, mivel mindkettő párhuzamosan fejlődik. Egyre jobbak a beültetett protézisek.  A legmodernebbnek mondható csontkonzerváló technikák is egyre inkább javulnak. Az eljárás estében a műtét időpontjához igazodva előkészítjük az adott csontszegmenst, amelyet tápoldatban, plusz 4 fokon 2-3 hétig tárolunk, így megmaradhat a porcsejtek 80 %-a. Ennek köszönhetően hosszabb élettartamot biztosítunk a beültetett ízületnek.