Az Országos Gerincgyógyászati Központ hazánk egyetlen olyan közfinanszírozott kórháza, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének teljes spektrumát átfogja.

English

Komlósi-Puskás Roxána portré

„Munkavállalói portrék” sorozatunk segítségével havonta egy, munkájában és magánéletében is példamutató kollégát mutatunk be. Interjúalanyaink elárulják, miért döntöttek az egészségügyi szakma mellett, mivel töltik a szabadidejüket és milyen terveik vannak a jövőre nézve.

Sorozatunkat Komlósi - Puskás Roxána szakápoló bemutatásával kezdjük, aki pontos munkájával profi segítséget jelent az orvosok és a többi szakápoló számára, empatikus képességeinek köszönhetően pedig tökéletesen ráérez a páciensek igényeire.

Komlósi - Puskás Roxána három éve dolgozik szakápolóként az Országos Gerincgyógyászati Központban. A fiatal nővér csupa életerő, lelkesen reagált kérdéseinkre. Válaszaiból kiderült, hogy nagyon szereti a munkáját. Úgy érzi, talán könnyebb lenne az élete, ha nem viselné ennyire szívén betegei sorsát, de valószínűleg ez az oka annak, hogy kollégái és betegei is szeretik őt.

Hány órakor keltél?

Ma öt előtt ébredtem, így egy kicsit több dolog fért bele a reggeli rutinba. De legkésőbb ötkor minden nap kelnem kell. Otthonról egy órát utazom, fél hétkor indul a reggel az osztályon, kizárólag a reggeli kávé elfogyasztása után. Ez után jöhet a műszak átadás, kórterem elosztás.

Mikor döntöttél úgy, hogy az egészségügyi pályát választod?

Gimnázium végén döntöttem így, de viszonylag egyszerű döntés volt, mert édesanyám is ápolóként dolgozik. Édesapám egy rutin műtét következtében hunyt el, ez a tragédia megerősített abban, hogy egészségügyi pályára lépjek és segítsek a betegeken. Az érettségi után OKJ-s képzés következett, végig dolgoztam a tanulás mellett. A gyakorlatban megszerzett ismeretek segítettek a tanulásban és természetesen fordítva is működött a dolog.

Az ápolás melyik területe érdekelt?

Korán eldöntöttem, hogy a sebészeti osztályon szeretnék dolgozni.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást a napi munkád során?

Nagyon változatos a betegek helyzete, az osztályon a legkisebb beavatkozásoktól a legbonyolultabb műtéteken átesett súlyos betegek is előfordulnak. Mindig nagyon nehéz, ha egy fiatalabb beteg sorsát kísérjük végig. Minden beteg más, minden esetből lehet tanulni.

Hogy gondolod, mi a jól működő osztály titka?

A legfontosabb a jól végzett csapatmunka, hiszen egy osztályon nagyon nagy az egymásrautaltság. Egy elfelejtett üzenet, egy át nem adott információ végzetes lehet. Egymás segítése és alkalmazkodás nélkül nem működne az osztályon a munka.

Mivel tudod a legjobban motiválni a betegeket?

Odafigyeléssel és kommunikációval. Beszélgetés során a páciensről kiderül, hogy mire van szüksége, ahogy múlnak az évek ez egyre könnyebb. Van, akinek nincsen szüksége társaságra és van, aki több odafigyelést igényel. Sokszor nem mernek kérni a betegek, szenvednek a kiszolgáltatottság érzésétől, ilyenkor kérdezni kell, hogy megnyíljanak és érezzék, hogy teljesen természetesek a gondjaik.

Mi a legnagyobb öröm számodra a munkádban?

A dolgos, pörgős napokat szeretem. Mindig megelégedettséggel tölt el egy átlagos munkanap, amikor folyamatosan és zökkenőmentesen, rendszerben zajlanak a dolgok.

Van példaképed?

A férjem nagyszülei, ők 50 éve házasok!

Milyen a napirended, hogyan tudod beosztani a kórházon kívüli idődet?

A 12 órás műszak után nagyon nehéz kikapcsolni, a nővéri munka fizikailag és szellemileg is igénybe vesz bennünket. Nekem sokat segít a kórházban töltött idő alatt, hogy a betegektől, illetve időnként a feletteseinktől is kapunk pozitív visszajelzéseket a munkánkkal kapcsolatban, amelyek nap mint nap feltöltenek. Számomra fontos a család, a férjemmel töltött idő, aki többnyire jól viseli a kétműszakos beosztásomat. Persze a napi rutin összeegyeztetése mindkettőnktől külön odafigyelést, alkalmazkodást igényel.

Hol képzeled el magad a következő tíz évben?

A válasz egyértelmű: szeretnék családot és a munkámban is szeretnék továbbtanulni!