Az Országos Gerincgyógyászati Központ hazánk egyetlen olyan közfinanszírozott kórháza, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének teljes spektrumát átfogja.

English

Időskori depresszió

Legyőzhető az időskori depresszió

Hétköznapi szomorúság vagy figyelmet igénylő hangulatzavar – ezzel a címmel tartott előadást az időskori depresszióról Font Orsolya, az Országos Gerincgyógyászati Központ pszichológusa a Kulturális Szalonban. A szakember a betegség felismerésének szempontjairól, tüneteiről és kezelési lehetőségeiről beszélt az Idősek Egészségiskolája programsorozat márciusi óráján.

A 60 év felettiek körében a demencia után a depresszió a második leggyakoribb mentális zavar, ennek ellenére sok esetben nem ismerik fel a tüneteket – kezdte előadását az Idősek Egészségiskolája legutóbbi összejövetelén Font Orsolya, az Országos Gerincgyógyászati Központ pszichológusa. A negatív életeseményekkel járó ingadozó hangulat, feszültségérzés, szomorúság és gyászfolyamat normális érzelmi reakcióknak tekinthetők, amikkel általában idővel képesek vagyunk megküzdeni, és visszatérni a régi kerékvágásba.

Előfordulhat azonban, hogy hetekre, hónapokra belesüllyedünk ebbe az állapotba, és idővel eljuthatunk a depresszióig. Ennek legfontosabb tünetei a szinte folyamatos levertség, az ürességérzés, valamint az érdeklődés és az öröm képességének elvesztése.


Szintén depresszióra utalhat az alvásmennyiség és az étvágy megváltozása (elhízás vagy kóros soványság), a fokozott nyugtalanság, a lelassultság, a fáradtság és a bűntudat gyakori érzése. A depressziós ember sokszor képtelen döntéseket hozni, egyszerűen azért, mert nem tud megfelelően koncentrálni.

Depresszióról akkor beszélhetünk, ha a felsorolt tünetek legalább két héten keresztül folyamatosan fennállnak. Súlyos esetben megjelenhet az öngyilkosság gondolata, ilyenkor az ember csak élete befejezésében látja a megoldást a problémáira.

A depresszió kialakulásában biológiai (idegrendszeri), pszichológiai és társas-környezeti tényezők is szerepet kapnak, azonban egyik sem kizárólagosan, inkább ezek egymást erősítő hatásai váltják ki a betegséget. Kockázatot jelent az öregedés is. Ennek oka, hogy a kor előrehaladtával egyre többször tekintünk vissza a múltba, számot vetünk addigi életünkkel. Ha elégedettek lehetünk, könnyebben elfogadjuk a korunkat, ami így az identitásunk részévé válik; amennyiben sikertelennek ítéljük magunkat, kétségbe esünk, mert azt hisszük, már nem tudjuk elérni a vágyainkat.

Az időskorra jellemző a veszteségtúlsúly. Ahogy öregszünk, szembesülni kell a betegségekkel, a testi változásokkal, a fizikai aktivitás csökkenésével – ez a fizikai veszteség érzése. Vannak, akik nehezen élik meg a nyugdíjazásukat, mert nem találják meg a mindennapokat kitöltő hasznos elfoglaltságokat – ez a feleslegesség érzése. Idősként egyre többször kell szembesülni a szeretett emberek, ismerősök halálával – ez pedig a kapcsolati veszteség.

Összességében ezek a veszteségélmények is kiválthatják az időskori depressziót, amit nem egyszerű diagnosztizálni. Nehezítik a felismerését az idősekkel kapcsolatos sztereotípiák is: az emberek – sőt gyakran az orvosok is – hajlamosak azt gondolni, hogy a szomorkás, melankolikus hangulat csupán a korral jár. Ráadásul a depresszió, az emberekben élő képpel ellentétben, időskorban sokkal inkább a testi panaszokban nyilvánul meg (energiahiány, alvászavarok, fájdalmak), semmint érzelmi problémákban.

A betegség ideges, feszült viselkedéssel és a demenciához hasonló tünetekkel, memóriazavarokkal, a koncentráció gyengülésével járhat. Jó hír ugyanakkor, hogy megfelelő kezeléssel a tünetek enyhíthetők.

Mint minden mentális zavar, ez is pszichiáter és szakpszichológus segítségével gyógyítható. A pszichiáter antidepresszáns gyógyszeres terápiával tudja csökkenteni a panaszokat, amire a betegek kétharmada pozitívan reagál. A pszichológus pszichoterápiát végez, ez lehet egyéni vagy csoportos.

A harmadik út az önsegítés, amihez nagymértékben hozzájárulhat a pszichoterápia. Célja, hogy a beteg megismerje azokat a tényezőket, amik akadályozzák a boldogulását. A terápia érzelmi támogatást nyújt, ami már önmagában gyógyító erejű. Fontos a családok, hozzátartozók bevonása a kezelésbe, ők is nagyban hozzájárulhatnak az eredményes gyógyuláshoz.

Font Orsolya mindenkinek azt javasolja, hogy foglalkozzon rendszeresen az érzelmi világával: vizsgálja meg jellemző negatív gondolatai valóságtartalmát, vegye sorra, hogy az adott napon miért lehet hálás, vagy éppen figyelje meg, mi vált ki benne rossz érzést. Testi-lelki egészsége megőrzése céljából keressen mindenki minél több örömet okozó fizikai, szellemi vagy társas aktivitásformát. Idősként találja meg új szerepét a családban, a közösségben, hiszen ez további feladatokat, célokat adhat. Tekintsen úgy magára, mint a családi múlt és az élettapasztalatok őrzőjére: a bölcsesség és a tudás fontos értéket jelenthet a fiatalabb generációk számára.

Hegyvidék Újság 2016. március