Az Országos Gerincgyógyászati Központ hazánk egyetlen olyan közfinanszírozott kórháza, amely a gerincbetegségek diagnosztikájának és kezelésének teljes spektrumát átfogja.

English

Csontritkulás

Csontritkulás a női változó korban

A megbetegedések száma 45-60 éves korban jelentősen emelkedik. A szivacsos csontállomány csökken, és emiatt a csigolyatörések a jellemzőek, főként a háti és az ágyéki csigolyák területén.

Időskori csontritkulás

Ebben a típusban a csontépítő sejtek mennyisége és tevékenysége csökken. Jellemző a törések megjelenése: csigolya- és combnyaktörések keletkeznek, gyakoribbá válnak a csuklótörések is.

Rizikótényezők

  • családon belüli halmozott előfordulás • dohányzás
  • mértéktelen kávéfogyasztás
  • jelentős mennyiségű, tartós alkoholfogyasztás
  • elégtelen kálcium és D-vitamin tartalmú táplálkozás
  • mozgásszegény életmód
  • sovány testfelépítés
  • korán bekövetkezett változó kor
  • más idült betegség
  • egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése
Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, de viszonylag ritkán fordul elő. Ilyenek pl.:
  • sokízületi gyulladások,
  • egyes belgyógyászati betegségek,
  • egyes belső elválasztású mirigyek betegségei,
  • asztma, gyulladásos bélbetegségek,
  • egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelő

A betegség gyakorisága

A csontritkulás népbetegség, a lakosság 7-10 százalékát sújtja. Tünetei alapján „néma járvány”-nak is nevezhető. Nőknél a menopauza után, férfiaknál 65-70 éves kor fölött nő meg a kockázata.

A csontritkulás tünetei

A csontritkulás legfontosabb tünete a szokványosnál kisebb erőbehatásra történő sorozatos csonttörések bekövetkezése. Sokszor csak egy véletlennek látszó combnyaktörés hívja fel a figyelmet az idült csontvesztésre.
Az előrehaladott és már klinikai tüneteket okozó oszteoporózis átalakítja a testformát: a testmagasság jelentősen csökken, a csigolyák lelapulnak, a gerinc elgörbül, a bordaív és a medence közötti átlagosan 3 ujjnyi távolság beszűkül vagy eltűnik, a bővé vált bőr redőket vet a beteg oldalán.

A diagnózis felállítása

  • A betegséget a kezdeti panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezők kikérdezése és speciális vizsgálatok alapján azonosítják.
  • Laboratóriumi vizsgálatok: a szervezet kálcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást.
  • Röntgenvizsgálatok: A röntgenfelvételeken láthatóak a csontok és megítélhető mésztartalmuk mennyisége. Ez a módszer a kezdeti, kismértékű csontritkulás felderítésére nem alkalmas.
  • Pontos mérésre szolgálnak a csontsűrűség-mérő készülékek (nagy pontossággal meghatározható a csontok ásványianyag-tartalma).

A kezelés elmaradásának következménye, szövődmények

A csigolyák összeroppanásai miatt fájdalmak jelentkezhetnek. Az állandósuló csontfájdalmak a beteg életét szinte elviselhetetlenné tehetik. Az előrehaladottabb életkorban, súlyos csontritkulás miatt bekövetkező csonttörések életveszélyesek. A halálozási arány meghaladja az 50 százalékot. A halál közvetlen oka általában a tromboembólia, felfekvés, tüdőgyulladás, szepszis (ágyhoz kötöttség).

Kezelési lehetőségek

Gyógyszeres kezelés: A gyógyszeres kezelés két alapvető csoportra osztható:
  • a felborult csontképződés egyensúlyának helyreállítása: csontfaló sejtek működésének csökkentése, és csontfelépítés serkentése (hormon-, vitamin, ásványi anyag-, és nyomelemek pótlása).
  • a fájdalom csillapítása.
Fizioterápia: A fájdalomcsillapító, az izmok vérkeringését javító elektromos kezelések fontos kiegészítői a gyógyszereknek. Legfontosabb azonban a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna.